Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
2239 tanárok, egészségügyi dolgozók, tűzoltók, a rendőrség tüntetésére - de sorolhatnám a fiatalok és a nyugdíjasok helyzetét is. Magyarország eladósodása nem egyedi eset, még itt, Európá ban sem, de az adósságállomány ma már fejlődésünk gátja, ezért az eddigiekhez képest más és új megoldásokat kell a kormányoknak találni. A kereszténydemokraták egyre sürgetőbbnek ítélik azt, hogy megtalálják az ország számára legjobb adósságkezelési politi kát. A jelen gazdasági helyzet kísértetiesen hasonlít azon többi eladósodott országok szomorú helyzetéhez, ahol szintén a visszafogó, úgymond restriktív pénzpolitikát folytatták; ahol a betervezett sorrend: előbb jó pénz, majd jó gazdaság, és végül lesz jó társadalmi helyzet. Ezekben az országokban a tervezettel szemben az eredmény: lelassult a gazdasági fejlődés, erősen nőtt a vagyoni különbség, nőtt a szegények és a gazdagok közötti távolság, és a külső adósság mellett nőtt az állam belső adóssága is. A g yakorlat mintha azt bizonyítaná, hogy az eladósodott országoknak a monetáris, pénzpolitikája szinte életveszélyes. Tehát a sokat emlegetett "egyensúly vagy növekedés" kérdésre a helyes válasz: előbb növekedés és utána az egyensúly. A kereszténydemokraták ü zenete, hogy a tisztességes tőkefelhasználásra a magyar gazdaságnak nagy szüksége van mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Ezt a nemzetközi pénzvilágnak meg kell értenie. A magyar gazdaság vissza akarja fizetni az adósságát, de előbb meg kell erősödni, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztési tervét végre kell hajtani. Ehhez ez a táj jó befektetési lehetőség, de nem hitelre, hanem működőtőkére van szükségünk, ami nem növeli tovább az adósságállományt. Az országnak nem a szociális kiadások nagysága okozza t eljes mértékben a problémát, hanem a nagy adósságteher. Ezért van szükség gazdasági növekedésre, mert abból lehet az adósság kérdését és a jólétiszociális problémákat megoldani. Adósságot fizetni és növekedni: egyszerre nem nagyon megy. Tisztelt Országgyű lés! Ahogy említettem, hozzászólásom második része a mezőgazdasági politika. Az 1996. évben az FM költségvetésében az előirányzott 69,5 milliárd forint helyett, az állami támogatással szemben '96ra vonatkozóan összesen 81,7 milliárd forintot tartalmaz a t ámogatás. Az 1996. évi előirányzatban jelentős, pozitív változás, hogy a korábbi évek gyakorlatával szemben minden agrártámogatási keret a PM XVII. költségvetési fejezetéből, az FM XV. költségvetési fejezetébe került, oda került, ahol lennie kell; még az 1 995. évi rendes költségvetésben is a PM költségvetési fejezetébe tartozott az összes agrártámogatás majd 70 százaléka, az exporttámogatás, a reorganizációs program, az agárpiaci támogatás és az agrártermelési támogatási keretek. Úgy gondolom, ezzel megtere mtődött az FMminiszternek az agrárpolitika végrehajtásáért való egyszemélyi felelősségének a pénzügyi alapja. Ennek elsősorban az agrárszabályozás szempontjából akkor lesz nagy jelentősége, ha a teljes pénzügyi kompetencia után a teljes jogi és intézményi kompetenciát is megkapja az FMminiszter. (11.00) Annak ellenére, hogy nagyon pozitív lépés volt az összes támogatási keretnek az FMfejezetbe történő átcsoportosítása, nem lehet elhallgatni, hogy az agrártámogatások esetében továbbra sem megoldottak jele ntős problémák. Teljesen nyilvánvaló, hogy a támogatások egy nagy része a rendkívüli időjárás, a piac által okozott és egyéb problémák kezelésére szolgál. Ahogyan maguk az események kiszámíthatatlanok, a kezelésükhöz hozzárendelt pénzszükséglet sem tervezh ető előre. Erre példaként éppen a legjelentősebb agrártámogatási tételt, az exportszubvenciót lehetne megemlíteni. Hogy ezek a kiadások mennyire nem tervezhetők, jól mutatja például az 1994. évi költségvetésben az erre szánt összegek alakulása. 1994ben az eredeti költségvetés erre a célra 23 milliárd forintot irányzott elő. Ezt az összeget az 1994. évi módosított költségvetésben 34,6 milliárd forintra emelték, végül azonban - ahogyan ez a '94. évi költségvetés végrehajtásáról nyilvánosságra hozott 3. kötet ből kiderül - a ténylegesen kifizetett agrártámogatások összege 1994ben mintegy 40 milliárd forint lett. Mindez ismételten arra hívja fel a figyelmet, hogy a mozgó, előre nem
