Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TÓTH PÁL (MSZP):
2226 körömben és saját családomban is az a tapasztalat, hogy általában a létminimumon, a feltétlenül kötelező foglalkoztatási bérszínvonalon jelentik be a vállalkozót, a többi pedig zsebből, tbjárulékmentesen történik. Tehát egyrészről, amikor üres a társadalombiztosítás kassz ája és mind nagyobb súllyal a magánszférába helyeződik át a foglalkoztatottak tömege, azok után nem történik meg a keresetükkel arányos társadalombiztosítási járulék befizetése. Következésképpen hogyan lehetne azt a szolgáltatási igényt kielégíteni, amit j ogosan vagy vélten elvárnak? Másrészt a becsléssel kapcsolatosan: ha egyszer azt mondjuk, hogy ezeket az embereket tényleg a szakmájuk iránti szeretet viszi előre, és nem a keresetért dolgoznak, ez így ironikusan hangzik. Az adóhivatal kötelese elhinni a végtelenségig az önbevallás valódiságtartalmát? Igen. Következésképpen soha senki rá nem fogja bírni, hogy az egymilliós vagy akármennyi keresetének ne csak a töredékét vallja be, mert köteles az adóhivatal elhinni. Ilyen a világon nincs sehol! Ugyanakkor a bérből, keresetből élők fizetése kimutatható - már az előbb említett anomáliákkal , tehát azoknak a végtelen terhelése nem elviselhető. Tehát éppen ezért az arányos teherviselés következtében a becslés szükséges, nyilván megadott jogi keretek között. Kö szönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megadom a szót, szintén kétperces időkeretben, Hegyi Gyula úrnak, Magyar Szocialista Párt. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elsősorba n Győriványi Sándor tanult és tisztelt képviselőtársam szavaira szeretnék válaszolni. Természetesen igaza van, képviselő úr: vannak becsületes vállalkozók, akik akkor is bevallják a jövedelmüket, amennyiben az adóhivatalnál ezt nem kellene megtenniük. Ezek azonban sajnos, igen kis számban vannak. Az emberek viselkedése általában azt mutatja - nemcsak Magyarországon, mindenütt a világon , hogy ha nem kényszerítik rá őket az adó fizetésére, akkor általában kibújnak alóla. Sajnos, ez egy valóság, amely így mű ködik, úgyhogy nem hiszem, hogy az embereket szándékaik alapján rablókra és tisztességesekre kell osztani - bár ez nyilván az erkölcstanban, teológiában nagyon sok gondolkodási ágazatban helyes. (10.00) Az adópolitikának azonban olyannak kell lenni, hogy l ehetőleg mindenkitől egyformán beszedje a közterheket, hiszen ezért beszélünk közterhekről. És amikor például a vállalkozók adózásával kapcsolatban - az önök kifejezésével élve , mondjuk a rablóvállalkozókkal szemben például a tanúskodási kötelezettség sz óba kerül, akkor a Kisgazdapárt egyik tisztelt képviselője ezt a tanúskodási kötelezettséget besúgórendszernek és gazdasági diktatúrának nevezi. A rablókkal szemben természetesen a rendőr is egy diktatúrát gyakorol. Csakhogy kétfajta demokráciamodell van: az egyik a törvénytisztelő állampolgárok demokráciája, a másik pedig - az önök fogalmával élve - a rablóknak, az adócsalóknak a demokráciája. Én jobban szeretném, ha az előző érvényesülne - képviselő úr is erre célzott, természetesen. De arra szeretném még egyszer felhívni a figyelmet, hogy sajnos az emberi természet olyan, hogy ha az adót szeretnénk beszedni, ahhoz világos törvények is kellenek. Mert biztos, hogy vannak, akik jó szándékkal akkor is befizetnék, ha az adóhivatal egyáltalán nem ellenőrizné ők et - ezt nem vonom kétségbe , de azért az emberek többsége sajnos nem ilyen. Lehet, hogy még én sem ilyen lennék, ha vállalkozó lennék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth Pá l úrnak, Magyar Szocialista Párt. TÓTH PÁL (MSZP) :
