Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
2221 teherviselésről. A teher viselése akkor igazságos, amikor egy ápolónő nem fizet tö bb személyi jövedelemadót, mint mondjuk egy vállalkozó, akinek 45 alkalmazottja van. Ebben talán ön is egyetért velem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Sánd orffy Ottó képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt, akit Lukovics Éva képviselő asszony követ, SZDSZ. SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy nem a Bokrosprogramot, hanem a magyar kormány 1996. évi költségvetési tervezetét tárgyaljuk. Azt hiszem, ez nem okozott senkinek meglepetést. A Számvevőszék jelentésével nagyjából egybecseng személyes véleményem. E törvényjavaslat meglehetősen megalapozatlan. Csak úgy repkednek a milliárdok, 107 milliárd privatizációs bevéte l, 33 milliárd vámbiztosíték! (9.30) Tisztelt Ház! Ezt a költségvetést a kormánypártokon kívül senki sem támogatja. Jól tudom, hogy az ellenzéki pártok nem szokták támogatni a kormány által előterjesztett költségvetéseket - ez olyan parlamenti hagyománynak tekinthető. Most azonban másról van szó: a költségvetés legalapvetőbb pontjainak és feltételeinek tekintetében sincs társadalmi megegyezés, nincs konszenzus. Márpedig ha a legalapvetőbb pontokban és feltételekben nem tudunk szót érteni, a kudarc biztosan bekövetkezik. Azt se feledjük, hogy az államháztartás a tbköltségvetés benyújtásával válik áttekinthetővé. Enélkül a dolog féloldalas, mondjuk ki, hogy fals az egész. Kérem, vegyék észre, hogy az egyik oldalon társadalmi elégedetlenség, mármár robbanás f enyeget, míg a másik oldalon a pénzügyi kormányzat frissen megtalálta a bölcsek kövét, és azt mutatja fel nekünk. Ezzel a mentalitással már találkoztam a pótköltségvetés során. Akkor is szóvá tettem, hogy a pénzügyi kormányzat törvényalkotó dühe a parlamen tből ne csináljon törvénygyártó üzemet. Most is párhuzamosan fut hathét kardinális adótörvény, ráadásul a költségvetés tárgyalását is elindították. Egy tisztességes költségvetést akkor lehetett volna elkezdeni tárgyalni, ha az annak bevételi oldalát megha tározó adótörvényeket már elfogadtuk. Ennyire biztos volt a miniszter úr a szavazógépben. Így csak selejttörvényeket lehet gyártani. Hol van itt a megfontoltság? Hol van itt a kiszámíthatóság? Ki vizsgálta és mikor, hogy ezeknek az adótörvényeknek milyen h atása lesz az adózóra, a nemzetgazdaságra, és erről mikor tájékoztatták a tisztelt Házat? De a kormányzatot és a kormányzó pártokat mindez nem zavarja. Így egy olyan zsákot tömögetünk, amelynél nem tudunk meggyőződni arról, hogy hol és mekkora lyukak táton ganak rajta. Csak azt látjuk, hogy a társadalom és a nemzetgazdaság roskadozik. Ez sehogy sincs rendben. A kormány nagy feneket kerít a feketegazdaságnak, a feketegazdaság elleni harcnak. Nem tud ellenállni annak, hogy megbélyegezzen egy társadalmi réteget , például a tisztességes iparosokat és kereskedőket. Mert mindig kell egy bűnbak. Ilyen már volt a '30as években, volt az '50es években - most újból elkezdjük. Holott csupán rossz beidegződésről van szó. Vegyük már észre, hogy közönséges bűncselekményekr ől, bűnözőkről van szó - ami nem adóügyi eljárást igényel, és azzal véletlenül sem szabad összekeverni: rendőrségi eljárást igényel. Ráadásul rossz helyen kereskednek. Az ország anyagilag kettészakadt: vannak rablók és vannak szegény, becsületes magyarok. Ott kell keresni, ahol eltűnt a nemzeti vagyon 50 százaléka. Megjegyezni kívánom, ha keresnénk, találnánk is. Sajnos, ezek az intézkedések nem szelektívek, hanem az adózók összessége ellen irányulnak. És a baj itt van! Szomorúan kell megállapítanom, hogy a költségvetés vesztesei ismét a gyerekek, az öregek, a betegek. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy nekem címzett levelet felolvassak, melyet egy megyei önkormányzati kórház szakszervezeti bizalmija írt hozzánk. Kérem képviselőtársaimat, akik foglalkoztak az üggyel, ne vegyék magukra.
