Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak

1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):

2222 "A szakszervezet nevében fordulok önhöz, végső elkeseredésünkben. Meggyőződésünk, hogy az

egészségügy általános helyzetét ismeri, és ezen belül a dolgozók nyomorúságos bérhelyzetével is

tisztában van. Az Országgyűlésben eddig egyetlen politikai erő képviselője sem adott nyomós hangot

az egészségügyi dolgozókért. Tudjuk, hogy a nemzeti jólétet, a társadalmigazdasági kibontakozást a

magyar nép egészségének gyökeres javítása nélkül, valamint az erkölcsileg, anyagilag kifosztott, kizsákmányolt egészségügyi dolgozókkal nem lehet megoldani. Az egészségügyi pályát tömegesen

elhagyják a legjobban képzett dolgozók. Ez olyan feszültség forrása, amelyek nemcsak közvetlenül

az ágazatra, hanem az egész társadalomra beláthatatlan következmé

nyekkel járnak. Ön, aki a nemzeti felemelkedés fáradhatatlan képviselője és politikusa, meggyőződésünk, hogy

megérti tragikus helyzetünket, szociális elnyomásunkat. Eddigi közéleti szereplése győzött meg

személyesen bennünket arról is, hogy ön megteszi azt az erkölcsi kiáltást értünk a parlamentben is,

amit eddig senki sem tett meg. Az egészségügyi dolgozók tudják, hogy a mindenkori kormány gyalázatosan azt használja ki,

hogy a magyar egészségügyben egy konkrét sztrájk veszélyezteti a betegek gyógyulását és ellátását.

A magyar társadalomban az egészségügy stratégiai ágazat, hiszen minden fejlett országban az

oktatás mellett az egészségügyre fordítják a legtöbb pénzt. Ezzel szemben nálunk a kormánypolitika,

szűklátókörűségénél fogva, az egészségügy és azon be

lül az intézmények leépítésén, szétrombolásán

fáradozik. Magyarország a népbetegségeket illetően statisztikailag sajnos a világranglista élén áll.

Áldozatos, becsületes munkát végző dolgozókat meg kell fizetni és az intézményeket fejleszteni, a

nemzetgazda

ság erejéhez mérten. Ismételten kérem, hogy a költségvetés tárgyalása előtti ülésen emeljen szót a levelünkben

foglaltakról. Köszönettel vesszük fáradozását és figyelmét." Eddig a levél. Van egy utóirata, ami egy jegyzőkönyv, a kórházi Liga Szakszervezet f

elhívását

tartalmazza. Amiben azt írják, hogy a jelenlegi, 1996. évi A/1 besorolású bér 8500 forint. Jól

hallották, uraim. Ki volt az a pihent agyú bürokrata, aki ezt leírta, amikor a létminimum 12 000

forint? Követelésük: 18 000 forint legyen az A/1 fizet

ési osztályban. A levél eredeti, tanulságos - ha megengedik, még egy sorát idézem, mint alapgondolatomat. "Hiszen minden ország oktatása mellett

az egészségügyre fordítja a legtöbb pénzt." Véleményem: hosszú távon az oktatásra, az

egészségügyre fordított p

énz a legjobban megtérülő. Látszik, olyan emberek írták a levelet, akik nem

magukkal törődtek elsősorban. Rögtön megragadnám az alkalmat, hogy a magyar diákságról szóljak. Teljesen elfogadhatatlan,

hogy legyenek olyan gyerekek, akik azért ne tanulhatnának, mert esetleg szüleik anyagilag nem

bírják azt biztosítani számukra; még hogyha az a gyerek akár Einstein is. Nem vagyok tandíjellenes.

De ha már bevezetjük a tandíjat, akkor meg kell határozni a tandíjmentesség kritériumát is. (9.40) Az én gyerekkoromban

szegénységi bizonyítványt állítottak ki a szegényeknek, ami elég ok volt

arra, hogy a gyerekek tandíjmentesen tanulhassanak. A magyar kormánynak még nem jutott eszébe,

hogy a szegénység elég ok lehet a tandíjmentességre. Az ifjúsággal kapcsolatban megemlít

eném,

hogy meg kell emelni a lakásépítési támogatást, pont ellenkezőleg, mint ahogyan a kormány tette. A

tavalyinak is a felét irányozták elő. Már az idei is a tavalyinak a fele volt. A fiataloknak lakás kell és

iskola. Hat évvel a rendszerváltás után idej

e lenne egy lakáspolitikai koncepciót megalkotni. A

lakástakarékpénztár törvény tervezetén is időtlen idők óta ül a kormány. Ha jól emlékszem, a

pénzügyminiszter úr áprilisban tervezte a Ház elé hozni. Miért kell egyes oktatási intézményektől az egyszer m

ár megígért pénzt elvenni? Elvette az

előttem szóló MSZPs képviselő úr a kenyeremet. A Pázmány Péter Tudományegyetemről és a

Károly Gáspár Egyetemről szólnék. Mind a kettő méltánytalanul kevés támogatást kap. Nem ér

annyit az egész, olyan jelentéktelen té

telről van szó, hogy ezt én itt propagandisztikusan kifejtsem.

Nem is akarom, mert illetlen dolog lenne.