Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
2212 Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak kétperces reagálásra megadom a szót Tóth Pál képviselő úrnak, MSZP. TÓTH PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Pusztai Erzsébet jól dokumentált előadását hallgatva én is egy rendelkezésemre álló olvasmányé lményemet mondanám el. Ma világszerte igen nagy irodalma van annak a témának, hogy miért sorvadnak a jóléti államok. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy a jóléti állam leépítése nemcsak KeletEurópában került napirendre, nem elsősorban itt, hanem minden fejlet t országban. Egy rosszmájú publicista ezt úgy fogalmazta meg éppen a napokban megjelent kitűnő írásában, hogy kitört a spórolás ellenforradalma. Világszerte keresik az okát annak, mi készteti a nálunk sokkal fejlettebb országokat arra, hogy a jóléti államo t leépítsék, kurtítsák. Sokféle okot fogalmaztak meg. Elmondták, hogy oka lehet ennek a demográfiai átalakulás. Az ötvenes évekhez képest - amikor a jóléti állam kialakult, létrejött - ma egyharmaddal több azoknak az aránya, száma, akiket nyugdíjasként, ro kkantként, beteg emberként ezeknek az államoknak el kell tartania. Amerikai közgazdászok mutattak rá arra, hogy a GDP fejlődése világszerte katasztrofálisan lelassult, legalábbis sokkal lassúbb ahhoz képest, amennyi kellene ezeknek a jóléti rendszereknek a fenntartására. Végül: a XX. század egyik legnagyobb rejtélye a termelékenységi rátának a csökkenése. A növekedéséhez minden adottság megvan, mégsincs igazi lökőereje. Azt is bevallják, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, rejtély, hogy miért pont a XX . század végére jutottak el ezek a fejlett országok oda, hogy képtelenek finanszírozni az ötvenes, hatvanas években összehozott jóléti államot. És azt mondja valaki, hogy erre a rejtélyes képletre ma éppen a konzervatív politikák, a konzervatív gazdaságpol itikák, a neoliberális politika kereste azt a választ, hogy ezeknek a jóléti rendszereknek a felszámolásával oldják meg azokat a problémákat... (Az elnök csengetéssel figyelmezteti az idő leteltére.) ... amelyeket az előbb jeleztem. Azonnal befejezem. Nem t udják megoldani, nem biztos, hogy ez a helyes válasz. Megkérdezem képviselőnőt és mindenkit, aki ezzel a dologgal foglalkozik: miből gondolják, hogy ezeknek a globális folyamatoknak a mentén Magyarország valami ettől egészen különleges specifikációval... ( Az elnök csengetéssel figyelmezteti az idő leteltére.) ...bíró ország, amelyik ezeknek a folyamatoknak ellentétesen tud menni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak kétperces reagálásra megadom a szót Takács Imre képvisel ő úrnak, MSZP. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Örülök annak, hogy Kornai János neve újra felmerült a Házban. Örülök azért, mert nem kevés recenziót írtam a könyveiről, és a gondolatai valóban idevaló k, de csak akkor, ha valóban komplexen közelítjük meg azokat. Valóban igaz az, hogy a gazdasági növekedés függvénye elsősorban a költségvetési hiány, tehát a GDP növekedésének függvénye. (8.50) De Kornai több könyvében, írásában kifejti, hogy a GDP, illetv e a növekedés elsősorban a megtakarításoktól függ; a növekedés azonban nemcsak a jövedelemtől függ, hanem a jövedelem felhasználásának szerkezetétől. És a másik: a megtakarítás nagymértékben függ az infláció alakulásától is. Ha ugyanis az infláció magas, a kkor szükségszerűen magas a betéti kamatláb; ha magas a betéti kamatláb, akkor nyilvánvalóan többet helyeznek el a jövedelmükből a háztartások a pénzintézeteknél - de akkor növelni kell a hitelkamatlábat. Ha növeljük a hitelkamatlábat, akkor ez visszafogja a beruházásokat; ha ez visszafogja a beruházásokat, akkor nyilvánvaló, hogy csökken, illetve nem kedvezően alakul a GDP.
