Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP):
2196 szerepéről, és nekem mindig tetszett az a hang, amely azt mondta, hogy az állam központosított szerepét csökkenteni kell, bizonyos feladatokat társadalmasítani kell, s oda kell adni a pénzt, ahol értenek hozzá. Mert az állam nem ért a pénzhez! Őszi ntén megmondom, ezért én nagyon örültem akkor, amikor 1986ban - még a rendszerváltozás előtt - a Magyar Tudományos Akadémiában voltak olyan bátor emberek, akik azt mondták, hogy a magyar tudományos élet finanszírozását olyanná kell tenni, mint tőlünk nyug atra: nemzeti kutatási alapot vagy alapokat kell létrehozni, amelyet bárki megpályázhat az országban, és megfelelő teljesítmény esetén bárki megkaphatja a kért támogatást. Nos, ez volt az OTKAtörvény, ezt értük el az 1986tól 1993ig terjedő időszakban. M ost egy tollvonással meg kívánjuk szüntetni - én ezzel messzemenően nem értek egyet. Miért nem értek egyet? Azért, mert mit ad helyette? A törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy "az Országgyűlés felhatalmazza a fejezetekért felelős minisztereket, hogy a pénzüg yminiszterrel egyetértésben rendeletben szabályozzák a fejezeti kezelési előirányzatokban a megszűnt alapoktól átvett feladatokkal kapcsolatos pályázati rendszer működtetését, a kiadások feletti döntési hatáskört, a teljesíthető kiadások körét, a kiadásokk al, nyilvántartásokkal, ellenőrzéssel kapcsolatos egyéb szabályokat". Vagyis, tisztelt Országgyűlés, miniszter fog rendeletet alkotni a pénzügyminiszter egyetértésével, hogy kik, hogy, milyen módon osztogassák a pénzt. Ez egy államosított dolog most! A tár sadalom kezéből kivesszük és újra átadjuk az államnak. Én nem hiszem, hogy jó úton járunk és jót teszünk - még egyszer hangsúlyozom, csak a magyar tudománnyal kapcsolatban mondom ezt a fenntartásomat , amikor erre az útra lépünk. Tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó elképzeléseknél azért mindenképpen üdvözlendő elképzelések is vannak a költségvetésben, nevezetesen a normatív finanszírozásra való áttérés. Ez korábbi megkövesedett viszonyokat fog fellazítani, nagy vitákat fog eredmén yezni az intézményrendszerben. Nagyon örülök a hallgatói létszámemelésnek; és kívánatosnak tartanám, ha nem a Pénzügyminisztérium, hanem a Művelődési Minisztérium keretében belül markánsabban lenne megfogalmazva a doktori, tehát a PhDképzésben részt vevő hallgatóknak a támogatása. Ugyanakkor úgy látom, hogy nem lesz béke a hallgatók juttatási rendszerét, illetve a hallgatók kötelezettségeit illetően Magyarországon, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a megállapodásnak megfelelően gyorsítsa fel a művelődési tárca az új kormányrendelettervezetet, amelyben az egymásnak feszülő indulatokat lehetőleg le kellene csillapítani. (17.30) De azért hadd mondjak konkrétumként, befejezésként egy olyan jelzést, amelyen el kellene gondolkozni a művelődési tárcának is és a pénzügyi tárcának is, sőt a kormánynak. Bizonyára emlékeznek sokan, hogy egyes egyetemeinknél csődhelyzet alakult ki az elmúlt időszakban. Most mondhatjuk azt, hogy felelőtlen gazdálkodásból ered ez a dolog, vagy főiskoláknál, vagy mondhatunk bármit, de e gy dolgot azért jó lenne tudni is. Nevezetesen el szeretném mondani egy konkrét vidéki egyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem 1995ös fő adatait. Eredetileg 2 milliárd 65 millió forint költségvetési támogatása volt az egyetemnek. Ez a pótköltségvetés kö vetkeztében, illetve a kormányhatározat értelmében lecsökkent 1,827 milliárd forintra, vagyis 238 millió forint elvonás következett be az elbocsátások következtében. Kérem szépen, ebből az összegből, tehát az 1,8 milliárdos összegből bér- és hallgatói tám ogatásra 1,68 milliárd forintot kellett kifizetni a Kossuth egyetemnek. Tessék elképzelni, ez mennyi, plusz 55 millió kötött keret volt felújítási pénze. Vagyis dologira, az egyetem működtetésére, világítására, energiaellátására, vegyszerekre, kutatásra, ne adj'isten, takarításra, takarítószerekre, és így tovább, marad 92 millió forintja ennek az egyetemnek. Nem is értem, miért tart egy ilyen egyetem gazdasági főigazgatóságot. Ezt elkölteni, 92 milliót egy év alatt egy ilyen nagy egyetemnek, nem kerülhet s ok, mondjuk, agymunkába. Ez 4,5 százaléka a dologi kiadásoknak. Tehát az összes támogatásnak a 4,5 százaléka.
