Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2163 Soron következik a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/1456. számon, az Állami Számvevőszék véleményét T/145 6/2. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Boross Péter képviselő úr következik, az MDF részéről, őt követi Mészáros Gyula képviselő úr, a KDNP részéről. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : El nök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a költségvetés általános vitájához közvetlenül kapcsolódó kérdéskörre kitérnék, engedjék meg, hogy szóvá tegyek mást is. Kutrucz Katalin képviselő asszony az előbb a törvényelőkészítés tartalmiminőségi kérdéseiről szólt, és úgy hiszem, hogy nagyon megszívlelendőket mondott, egy kormányzati munka nívója szempontjából nem elhanyagolhatókat. Engedjék meg, hogy magam a költségvetési vita kapcsán mindenekelőtt bizonyos formai követelményeket tegyek szóvá. Mire gondolok? A költségv etés minden kormány életében rendkívül fontos, a kormány mögött álló pártok gazdasági programját és célkitűzéseit megvalósító, magába olvasztó, azt reprezentáló és a szándékokat reálisan kifejező okmány. Ezért minden országban és mindig rendkívüli érdeklőd és kíséri országszerte is természetesen, de a parlamentben is a költségvetést. Nagy rangja van a költségvetésnek, és ezen belül is a költségvetési expozénak. Engedjék meg, hogy szóvá tegyem: amikor itt a költségvetési expozé elhangzott, három miniszter, ne m tudom pontosan, hány államtitkár volt jelen, a kormány által elfoglalandó helyeknek pedig legalább negyven százaléka üres volt. Valami furcsát fejez ki mindez. Szokatlan. Hogyha már gyakorta utalunk a megelőző időszak általunk kormányzott négy esztendejé re, akkor kérem, elevenítsék fel, akik akkor már a képviselőház tagjai voltak, hogy a költségvetési expozét milyen körülmények között tartotta - és tarthatta - meg a pénzügyminiszter, és annak súlya formai szempontból is hogy fejeződött ki. Úgy vélem, ezt el kellett mondanom annak érdekében, hogy egy másik kérdést is fölvethessek: a költségvetési vitához a mai nap van körülbelül nyolc jelentkezett hozzászóló - sem a Magyar Szocialista Pártból, sem a Szabad Demokraták Szövetségéből senki, csak ellenzéki hozz ászólók. Ez a két dolog óhatatlanul azt a benyomást kelti az emberben, hogy valami itt nem fontos, valami itt lejátszódott valahol másutt; valami, ami a parlamentarizmus lényege, csorbát, sérelmet szenved itt. Nagy tisztelettel hívom fel elsősorban a kormá ny vezetőjét, tagjait és a kormánykoalíció képviselőit, hogy gondolkodjanak el ezen a furcsa jelenségen, és vizsgálják felül azt a fajta magatartást, amelyik olyan benyomást kelthet az ország közvéleményében - de itt, a parlamenten belül is , hogy valami nem is olyan meghatározó dologról van szó. A költségvetés rangja ennél nagyobb. Ne kelljen azt a kérdést feltenni, hogy tulajdonképpen kié ez a költségvetés... A kormánytagok jelenlétükkel például azt reprezentálják, hogy a kormányé. És ha nincsenek itt, akkor vajon az a benyomás jogose, hogy ez valamiféle pénzügyminiszteri költségvetés, és a vita majd különböző - eddig megszokott - furcsa, rossz, a kormánytagok részéről elhangzó nyilatkozatokban fog ittottamott, különböző összejöveteleken elhangzani. T isztelt Ház! A költségvetésről a vezérszónoklatokban tulajdonképpen minden fontos dolog mindig elhangzik, aztán - mindnyájan tudjuk - a jelentkezők szakmai ismereteik szerint különböző részkérdéseket még kibontanak. De hát régóta folyik már polémia az egés zségügyről, az oktatásról; körülbelül lehet tudni, milyen érvek hangzanak el. Ezek mind nagyon lényegesek, elvileg ezeken kellene alapulnia a döntésnek, de az előbb említett oknál fogva ebben csak reménykedni lehet. Én egykét olyan kérdésre hívom fel a fi gyelmet, amely általában ritkábban van a polémiák középpontjában, annál is inkább, mert nem szakmai kérdésekről vagy konkrét előirányzatról szól. Ittott megjelenik publikációkban, aztán mindig elfeledkezünk róla, hogy alapjában véve ennek a költségvetésne k és a költségvetési hiánynak, a sokat emlegetett belső egyensúlynak és az egyensúly
