Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2164 megbomlásának mi az alapvető oka - és eljutunk a kamatokhoz. És hogyha a kamatokat vizsgáljuk, akkor eljutunk oda, hogy az infláció inspirálta kamatok szükségképpen magasa k. És akkor eljutunk oda is, hogy amibe a vita 90 százaléka beletorkollik, az bizony nem annyi milliárd - megközelítőleg sem annyi milliárd , mint amit a kamatok terhelnek erre a költségvetésre. És hogyha azt vizsgáljuk, hogy körülbelül 200 milliárddal nö vekszik a kamatteher, hogy ez ellensúlyozhatóe olyan természetű részkorlátozásokkal, amelyek ebben a költségvetésben megjelennek, amelyek az úgynevezett restrikciót kifejezik, akkor azt hiszem, nyugodtan megkockáztathatom: van itt bőven megfontolandó, pél dául hogy megérie a költségvetésben részelemekben eredményt felmutatni 34 milliárd forint értékben, miközben a költségvetés egészét és egyensúlyi helyzetét meghatározó kamatteher ennél lényegesen nagyobb. Én úgy vélem, nem adunk ennek elég hangsúlyt. Nem adunk elég hangsúlyt a felpörgetett inflációnak, és nem adunk elég hangsúlyt esetleg annak a konzekvenciának sem, hogyha a '96. évi inflációval játszani kezdünk, ha azt mondja valaki, hogy 2122 százalék lesz, majd valami oknál fogva nem sok idő múlva már 19et mond, ez mi módon épül be a költségvetésbe, mi módon igazol ma olyan számot, amiről tudjuk, hogy nem igaz, mert nem 19 százalék lesz az infláció a következő évben. Legalábbis valami csoda történne, ha a mostani 1517 százalék biztos inflációs nyomás ra mindössze 3 százaléknyi plusz inflációs nyomás nehezedne. Addig, amíg ez nem bontódik ki, amíg erre vonatkozóan nincs egy meghatározott prognózis, amíg alapjában véve ehhez kapcsolódóan a jövedelmek szintje visszafogása programszerűen - hogy ezt a csúny a szót használjam - koherenciával nem jelenik meg, addig ez a költségvetés olyan labilis alapokra épül, ami valóban indokolttá teszi azt, hogy általános vitára sem alkalmas. Tisztelt Ház! A költségvetésben jövedelemmegszorító szándékok fogalmazódnak meg. E lhangzott már délelőtt a vitában, hogy 20 százalék teljesítménycsökkenés mellett 10 százalék lakossági jövedelemcsökkenés miatt követődött el az a hiba, miszerint többet fogyasztunk - hangzik el nagyon gyakran a Szabad Demokraták Szövetsége és a Szocialist a Párt képviselői részéről - többet fogyasztunk, mint amennyit fogyaszthatnánk, ebből adódnak a problémák. (14.20) A leghatározottabban állítom, hogy nem így van. De tételezzük fel, hogy így van. És most ne arról indítsunk külön vitát, hogy a GDP micsoda; ez a mennyiségi értékegység valóban kifejezie azt az értékteremtést, ami egyébként egy országban társadalmi és gazdasági síkon megjelenik. De mondjuk azt, hogy igen. Akkor azt kell kérdezni, hogy mi a kormányzat célja. Mert egyszer 10 százalék reáljövedel emcsökkenés történt már, azt kell mondanom, mivel volt 23 százalékos gazdasági növekedés, hogy az egyensúly helyreállt. Most a bérkorlátozásoknál 4 százalékról szól a rege. De mennyi kell? Mi a kormányzat célja, milyen helyzetet akar teremteni a gazdaság i teljesítmény és a lakossági jövedelmek között? Magyarul: mennyi időre, hány százalékkal kívánja visszafogni a lakossági jövedelmeket a gazdasági teljesítményhez képest? Ezt tudni kell! Ezt tudni kell ahhoz, hogy egy költségvetés mögött egyáltalán valami elgondolás megnyilatkozzon. Az elmúlt évi költségvetés vitája során már alkalmam volt mondani és kifejezni azt, hogy egy szerencsénk van nekünk, mégpedig az a szerencsénk, hogy az elmúlt négy évben a gazdaság jelentős szektorai saját lábukra álltak, legfel jebb tanácsokkal, egyebekkel befolyásolhatók - esetleg vezetőváltozásokkal, ez megszokottan markáns eszköze a kormányzati tanácsok elfogadtatásának. De a gazdaság meghatározó szektorai bizonyos önmozgást, saját érdekrendszerüket és törvényszerűségüket köve tve nem adoptálják egy az egyben a kormányzati szándékokat. Ismét kijelentem, hogy ez végtelen nagy szerencse! Végtelen nagy szerencse, hogy 1994ben is volt egy 3 százalék körüli gazdasági növekedés, 1995ben is lesz valamilyen arányú gazdasági növekedés. Nem valósulnak meg azok a keresletcsökkentő szándékok, amely keresletcsökkentő szándékok a belső piaci fogyasztásra óhatatlanul negatívan hatnak. Azt az agyonírt polémiát én nem akarom elismételni, hogy milyen komikus dolog némelykor azt mondani, hogy ha a fogyasztást csökkentem, akkor megmarad az árualap, ergo az az árualap külföldön eladásra kerül, ergo nő az export, és ergo
