Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - KÓSA LAJOS, a Fidesz
2140 intézkedésnek a kezdeti nehézségeit, a kamarai tagok számára lehetővé teszik az adótörvényekben a kötelező kamarai tagsággal járó kamarai tagdíj levonását az adóból. Ez az szjatörvényben meg kell hogy mutatkozzon valahol, mert azok az egyéni vállalkozók, akik az szja alá jelent keztek be, azok számára lehetővé kellene tenni az szjaból a kamarai tagdíj levonását. Ez a törvényben nem jelentkezik, és ez komoly baj. Azért komoly baj, mert ha a kormány vagy annak felelős politikusai az adótörvények vagy a gazdaságpolitika kapcsán ígé reteket tesznek, azt nagyon fontos lenne betartani, különben teljesen hiteltelenné válik a kormány által képviselt gazdaságpolitika. Tehát összességben azt lehet mondani, hogy ennek a szükséges feltételnek a hiánya sajnos beállt. Kötve hiszem, hogy ez az a dópolitika és ez az szjatörvénytervezet hiteles lehet. Azonban nézzük meg, hogy milyen gazdaságpolitika húzódik mögötte! Legalábbis a gazdaságpolitikának azt a szeletét nézzük meg, amit ez az szjatörvény megtestesít. Többen elmondták már, hogy ez az szjatörvénytervezet egy közel 100 milliárdos többletbevétellel számol, és összességében 480 milliárd forint bevételt tervez a következő költségvetési évben az szjaból. Nagy kérdés, hogy ez tarthatóe vagy sem, főleg akkor, ha a kormányzat reálbércsökkentési elképzeléseit nem lehet kiolvasni sem a nyilatkozatokból, sem a törvénytervezetekből. És nemcsak azért, mert hiányoznak a háttértanulmányok, hanem azért is, mert ha a pénzügyminiszter azt mondja, hogy ez az szja úgy került benyújtásra, úgy tervezte meg a Pénzügyminisztérium, hogy van egy 67 százalékos reálbércsökkenés, akkor nem tudja az ember mire vélni azokat a kormányzati megnyilvánulásokat, amelyek világossá teszik, hogy ez az elképzelés számos ponton billeg. Egyrészt billeg azért, mert ha az ez ellen fellépő érdekvédelmi szervezetek leülnek a kormánnyal tárgyalni, akkor azonnal kiderül, hogy ennél alacsonyabb is lehet a reálbércsökkenés. Másrészt azért billeg, mert igazából sehol nincs egyelőre kimutatva vagy világosan alátámasztva, hogy a tervezett r eálbércsökkenés együttjárhate azzal, hogy a tervezett adóbevétel megjelenik a költségvetésben. Egyébként számos negatív kihatása a gazdaságpolitikai oldalról jelentkezik ennek a gazdaságpolitikának. Az biztos, hogy hazai piacra alapozott gazdasági növeked és így nem képzelhető el. (12.30) Ez nem is feltétlenül probléma, hiszen világos, hogy Magyarországon a gazdaságpolitika az exportpiacra alapozott gazdasági növekedéssel számol. Azonban az már sokkal nagyobb baj, hogy ebben az szjaban megfogalmazott adópo litikának egyenes következményeként a jövedelemcentralizáció foka növekszik, pedig a kormánykoalíció minden gazdaságelméleti megnyilvánulása abba az irányba mutatott, hogy ezt feltétlenül csökkenteni kell. Kedves képviselőtársak, a sors szeszélye folytán a kormányzat most létszámhátrányban szenved. Arra gondolok, hogy öt ellenzéki és egy kormánypárti szónoklat hangzott el, hiszen Ungár Klára képviselőtársam több bírálatot mondott el a kormány szja tervezetével kapcsolatban, mint amit én szándékoztam volna, így részben az én kenyeremet elvette. Ezért egy váratlan fordulattal én most azt fogom mondani, hogy nézzük meg, egyáltalán mi a jó ebben a törvényjavaslatban! Itt elszomorodom, mert nem sok minden. Az elvek szintjén nagyon sok minden jó. Például az arányo s közteherviselés - valószínűleg ezzel mindenki egyetért. Hogy az arányos közteherviselés milyen áron és min keresztül valósul meg, az már komolyabb probléma. Ilyen értelemben persze azzal mi is egyetértünk, hogy az arányos közteherviselés szükséges egy mo dern piacgazdaságot építő országban, és ezt messzemenően támogatjuk. Azonban, ha az ember az adótörvény jelenlegi verzióját megnézi, akkor az arányos közteherviselés elve sérülni látszik. Megjelenik ugyanakkor a bérből és fizetésből élők pozitív diszkrimin ációja. Ez elvi szinten helyeselhető, hiszen az világos, a számok azt mutatják, hogy a mai magyar valóságban - és nem elvi szinten! - ezek az emberek ma a legmegbízhatóbb adófizetők, ők a gazdasági teljesítményüknél és számarányuknál messze több adót fizet nek be, mint az egyébként egy egyensúlyi helyzetben lévő és normális viszonyok között működő gazdaságban várható volna.
