Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - KÓSA LAJOS, a Fidesz
2139 Én is köszönöm. Szólásra következik Kósa Lajos úr, a Fideszképvise lőcsoport vezérszónoka. Megadom a szót Kósa Lajos úrnak. KÓSA LAJOS , a Fidesz képviselőcsoport részéről: Elnöknő! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mit lehet kezdeni egy olyan szjatervezettel, amely csak félig van kész? Vagy egy kicsit kész van, de nem nagyon. Ez vetődik fel az emberben, ha meghallgatta a ma délelőtti miniszteri expozét. Persze szerencsére az elmúlt magyar történelem számos meglepetésre felkészítheti a magyar honpolgárokat. Talán emlékeznek még arra, hogy ha valaki egy Daciát a nyolc vanas évek közepén hazavitt, az sem volt félig sem kész igazából. Tehát, ha valakinek ilyen irányú tapasztalatai vannak, akkor elgondolkozhat azon, hogy itt van egy félig kész szjatörvény, azt kell csinálni vele, amit annak idején a Daciával: hazavinni, a ztán valahogy meg kell próbálni fúrni, faragni rajta, hátha attól jobb lesz vagy egyszerre csak beindul. (Derültség.) Nagyjából ez a feladat van most a Ház előtt is, azzal a különbséggel, hogy a kormány által előre jelzett jó slat, miszerint az adótábla az Érdekegyeztető Tanács megegyezésétől függően változhat, még számos más paragrafusra is vonatkoztatható nyilvánvalóan. Tulajdonképpen nem is kellett volna ezt igazából odaírni, hiszen a törvényjavaslatok, amelyek még nem törvé nyek, számos helyen módosulhatnak, számos körülmény okán. Gondolom, ezt a kormány azért tette oda, mert észrevette, hogy itt nagyon sántít a dolog. Ez már egy komoly előrelépés, mert kétségtelen, hogy az egy jelentős tényezője a hozzáértésnek, ha valaki fe l tudja mérni, hogy amit csinált, hol nincsen kész és hol fog még valószínűleg változni. Ezt a kormány jelezte - ez ma már a szakértelem egyértelmű jelének mondható. (Derültség.) Tehát ilyen értelemben Torgyán Józsefnek nem volt igaza; ebben az szjatörvén yben a szakértelem a plakátokról lejött abba a pontba, amikor azt közölte a kormány, hogy az általa előterjesztett törvényjavaslat nincs még kész, majd fog változni. Azért ironizálok tulajdonképpen ezen, mert igazából ha az ember az érdemi elemzésekhez kez dene hozzá, akkor beleütközik abba, hogy igazából mit is kell érdemben elemezni az adótábla kapcsán. Nem is ezzel szeretném igazából folytatni az szjatörvénnyel kapcsolatos fejtegetéseimet, hanem azzal, hogy egyáltalán mikor jó, mikor elfogadható egy ilye n adópolitika, amit a kormányzat meghirdet ebben a törvényjavaslatban, illetőleg mikor várható attól egyáltalán siker. Azt hiszem, bármilyen gazdaságpolitikának szükséges feltétele az, hogy hiteles legyen. Tehát, ha egy gazdaságpolitika nem tud hitelessé v álni - különböző okai lehetnek ennek , akkor még a legravaszabb vagy a legjobb módon kiagyalt gazdaságpolitika is megbukhat pillanatok alatt, azon egyszerű oknál fogva, hogy azok, akikre vonatkozik, nem hiszik el azt, ami abban le van írva. Ezzel az szjatörvénnyel kapcsolatban már komoly bajok vannak, ugyanis ez távolról sem nevezhető hitelesnek - a mögötte húzódó gazdaságpolitikai szándék sem. Néhány példát szeretnék felhozni, hogy ezt alátámasszam. Nem is feltétlenül azokra az időkre utalok vissza, amik or még a választási csaták hevében a mostani kormányzópártok olyan plakátokat ragasztottak az országban, hogy ha hatalomra kerülünk, akkor csökkennek az adók; vagy a kormánypártok programjaiban szereplő olyan pontok, mint a helyi adók növekedése, a központ i adók csökkenése - hiszen mondhatni erre, hogy rég volt ez a dolog, és mindenki tudja egy picit, hogy ha választásokra készülnek, akkor a pártoknak azon ígéreteit nem kell olyan komolyan venni, majd meglátjuk, hogy mi következik be, amikor valóban hatalom ra kerülnek. Azonban, ha már a hatalomra kerülés utáni ígéretek sem tükröződnek a törvényjavaslatokban és a gazdaságpolitikai javaslatokban, az nagyon komoly baj, mert akkor igazából azt az üzenetet közvetíti a kormányzat a választópolgárok felé, hogy telj esen mindegy, hogy mit beszélek, egyik napról a másikra megváltoztatom a mondanivalómat - és a választópolgárok ilyen alapon fogják kezelni ezeket a gazdaságpolitikai törvényjavaslatokat és későbbi törvényeket. Emlékezzenek csak arra, hány ígéret hangzott el a közelmúltban arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedéseket milyen kompenzációk fognak követni. Vagy például elhangzott az az ígéret, hogy ha a kötelező kamarai tagság bevezetésre kerül, akkor a kormánypártok méltányolva ennek az
