Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - NAHIMI PÉTER, az MDF
2129 hogy tudjanak élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket mi itt az ő számukra biztosítani szeretnénk. Azt hiszem, ez az élet egyik legszebb feladata, legszebb küldetése lehet. (11.30) Ugyanakkor - éppen azért, mert a jog nyelve a döntő pont ebben - a legnagyobb jó szándéknak is jogilag teljesen helyes formában kell érvényesülnie. Mert hogyha teljesen természetes, hogy ezt az egész kettéválasztását - mondjuk - a z egyéni vállalkozónak, illetve a tőkejövedelmeket élvezőnek a csak bérből és fizetésből élőktől valahol az motiválta, ami ennek a törvénynek a sajtóbeli vitái során nem nagyon, de korábban többször fölvetődött: az egyéni vállalkozó majd úgyis megtalálja a zokat a módokat, hogy például a személyes fogyasztását költségként elszámolja és így tovább. Csak hogyha mi ezt egy törvénybe beépítjük, azért az ártatlanság vélelmének - megint csak alapvető - elvét sértjük meg. A következő alapvető pont, amellyel szemben a Magyar Demokrata Fórumnak súlyos kifogásai vannak, az a valorizáció kérdésköre. Azt hiszem, korrekt volt az ellenzék álláspontja, amikor a fogyasztási adótörvény módosítása kapcsán a tételes adók tekintetében egyértelműen elismerte, hogy a kormánynak ig aza van: ilyen infláció mellett a tételes adók módosításával valóban minden évben ide kell jönni az Országgyűlés elé. De a tételes adókon kívül van egy másfajta adózás is, amelyet az infláció ugyancsak erősen befolyásol: ez pedig a progresszív jövedelemadótábla. Hiszen az infláció növeli ugyanannak a jövedelemnek a nominális nagyságát, ennek révén magasabb adósávba sorolja be, tehát fokozza az adóprogressziót. Ilyen szempontból fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Magyar Szocialista Párt programja ki is mo ndta, ki is tért erre, nevezetesen: "A személyi jövedelemadó rendszerében elkerülhetetlen az inflációt követő valorizálás az adósávoknál, valamint az adósávok és adókulcsok számának fokozatos csökkentése." Ez a program egy korrekt program volt. Szeretném j elezni: teljesen egyetértünk ezzel a programmal, hiányoljuk azonban ennek az elvnek a megjelenését a törvényjavaslatban vagy akár csak a kijelentett szándékok szempontjából is. Lehet, hogy ilyen szempontból ebben a helyzetben mégiscsak igaza lesz John Stua rt Millnek, aki a progresszív adózással szemben egyszer azt mondta: "a progresszió nem más, mint a rablás egy enyhe formája". Ebben a helyzetben ugyanis, amikor a közepes jövedelműek jövedelmét az adótehernövekmény, a kisjövedelműek jövedelmét az infláció fogja elnyírni. Még két gondolatot engedjenek meg, pusztán felvetni. Az egyik: teljesen természetes, hogy az előterjesztőnek igaza van, hogyha ezen körülmények között próbálja az állam, a költségvetés bevételeit növelni. De kérem, ügyeljenek a kormány - a mindenkori kormány - méltóságára is! Bevételszerző tevékenysége közben a kormány nem folyamodhat kisstílű eszközökhöz, nem tűnhet fel valamiféle piti gazdasági szereplő formájában! A kormánynak ügyelnie kell a méltóságára. Nem várhatja el, hogy tiszteljék az emberek, hogyha egy mohó kisgömböc alakját ölti magára, aki például a jövedelemadó előlegét is beszedni szándékozik. Végül a kodifikáció problémáiról engedjenek meg egykét gondolatot. Nem szeretnék bővebben belemenni ebbe a kérdésbe. Teljesen egyértel műen igaza volt az előterjesztő miniszter úrnak abban, hogy a korábbi törvény szerkezete, logikája az állandó módosítások következtében elavult, ideje volt az új szabályozásnak. Igaza van abban is - el kell ismerni , hogy ennek a törvénynek a logikája tis ztább. És igaza van abban is, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek olyannak kell lenni, hogy azt a magánszemélyek - tízmillió magyar ember - haszonnal tudják forgatni. Azonban a kiszámítási algoritmusokban bizony már vannak bonyolult el emek, és különösen vannak bonyolult és kusza pontok a fogalmak használata, definiálása során. Ilyen például a jóváírás fogalma - de ezt a sort lehetne még folytatni. Hogy ezt az egészet egy kicsit oldjam valamivel, engedjék meg, hogy felolvassak egy részt - ami, azt hiszem, igazán méltó arra, hogy itt elhangozzék - egy inkább pamflet jellegű szakértői anyagból, amely ugyancsak a fogalomhasználat kérdéskörében portyázik. A 4. § (2) bekezdéséről van szó, ami minősíti, hogy mi a bevétel - azonnal be fogom feje zni.
