Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - NAHIMI PÉTER, az MDF
2128 fogyasztási adótörvény indoklásában, vagy jó helyen lett volna egy olyan személyi jövedele madó törvény indoklásában, amelyik a jövedelmeket terhelő adóknak nem a növelését, hanem a csökkentését irányozta volna elő. A jövedelemadó azonban köztudott módon eltorzítja a jelenlegi és a jövőbeli fogyasztás közötti választást a jövőbeli fogyasztás rov ására és ilyen szempontból valóban a jövő feléléséhez vezet. Mit jelent ez például az egyéni vállalkozó esetében? Tegyük fel, hogy az egyéni vállalkozó egy olyan beruházásra szánta el magát, amely beruházás megvalósításához neki mintegy tíz évi megtakarítá sra lenne szüksége. Ennek a beruházásnak az eszközigényét két oldalról tudja megteremteni. Egyrészt egyfajta előzetes tartalékolással, aztán, ha a beruházás megvalósításához minimálisan szükséges forrása összejött, akkor megvalósíthatja a beruházást és elh atárolhat egy veszteséget, aztán ezt a hiátust idővel fokozatosan feltöltheti. A jelenlegi szabályozás, az itt fekvő szabályozás azonban nem teszi lehetővé, hogy az egyéni vállalkozó a társasági adótörvény hatálya alá bejelentkezzen, ilyen szempontból tehát 18 százalékkal leadózottan tartalékoljon. Ugyan beépít a javaslat egyfajta elvi tartalékolási lehetőséget a személyi jövedelemadó szerint adózó egyéni vállalkozó számára, de remélem, ezt az előterjesztő sem gondolta egészen komolyan. Alig hiszem, hogy bármely egyéni vállalkozó, aki eddig a társasági adó szerint adózott, ezek után bejelentkezne a személyi jövedelemadó hatálya alá. Bár a hatástanulmányt, mint már sokan hiányolták, e törvény és korábbi törvények kapcsán valóban nem olvashatjuk. Annyi jóslatot engedjenek meg nekem, hogy az az egyéni vállalkozó, aki eddig a társasági adó szerint adózott, nem a személyi jövedelemadó hatálya alá fog bezúdulni, hanem egy fiktív kétszemélyes betéti társaságot vagy valami hason lót fog magának csinálni és folytatja tevékenységét az előbbiek szerint. Hogy valójában mi a törvény szándéka, azt a másik oldalról még jobban lehet érzékelni. Hiszen amellett, hogy a társasági adó szerint való tartalékolás lehetőségét kizárja, a személyi jövedelemadó szerint való veszteségelhatárolást is meglehetősen korlátozza ez a törvényjavaslat. A következő lényeges pont, amely mindenképpen megemlítésre érdemes, a kétféle adótábla kérdése. Egyértelműen méltányolandó és elismerendő a tisztelt előterjesz tőnek az a szándéka, hogy a 960 ezer forint alatt kereső, csupán bérből és fizetésből élő emberek terhein könnyíteni igyekszik. Aki ma Magyarországon él, az nagyon jól tudja, hogy 960 ezer forintból lényegében nem lehet megélni, ezek az emberek tehát igazá n megérdemelnek mindenfajta méltányosságot. De az a jogász, aki a törvényjavaslat szövegét előkészítette és például az 1. §ban hivatkozik a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségére, igazán lapozhatott volna még ide meg oda az alkotmányb an, s akkor rátalálhatott volna egyrészt a jogegyenlőséget kimondó 70/A §ra, másrészt pedig a tulajdonformák egyenlőségéről szóló 9. §ra. Nincs idő és mód arra, hogy itt most ismertessem az Alkotmánybíróság idevágó határozatait, de néhány példát mégiscsa k engedjenek meg. Teljesen egyértelmű, ahogy a kamatadóról, a kárpótlásról, az önkormányzati lakások elidegenítésének problémáiról vagy a stabilizációs csomagról hozott alkotmánybírósági döntések egyértelműsítik, hogy az Alkotmánybíróság a magyar jogállami ság és az alkotmány egyik legfőbb pillérének tekinti a jogegyenlőség fogalmát, szemben ezzel a törvénnyel. Egyébként pénzügyi szempontból is erősen kifogásolható ez a kérdés, hiszen mindenfajta adótani szakkönyv valahol az első tíz oldala egyikén tárgyalja a horizontális méltányosság fogalmát, ami nem egyebet jelent, minthogy akiknek azonos a jövedelmük, azok azonos adóterhet fizessenek. Tisztelt Országgyűlés! Itt újra engedjenek meg egy gondolatot a parlament szerepéről. Meggyőződésem, hogy a parlamentnek és az országgyűlési képviselőknek egyfajta olyan szerepet kell betölteniük, mint amilyen a bibliai pénzváltó küldetése volt. Tehát hogy a mindennapi életben felvetődő problémákat tudnunk kell a jog nyelvére lefordítani, megkísérelni orvosolni a jog nyelvén . Majd, ha sikerült, akkor visszafordítani a mindennapi élet nyelvére és szétvinni az emberek közé,
