Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - NAHIMI PÉTER, az MDF
2127 A törvény szövege - különös tekintettel az adótáblára - a mai napig bizonyt alan. A közelmúltban számos felelős politikus szájából elhangzott vélemény látott napvilágot arra vonatkozóan, hogy mennyire tekinthető fixnek és biztosnak ez az adótábla. Sőt magában a törvényjavaslatban is szerepel az adótábla alatt, csillaggal ellátva e gy rövid fél mondat: az Érdekegyeztető Tanács ülésén kialakuló eredménytől függően változhat. Tisztelt Országgyűlés! Ez a felvetés maga és ez az egész tárgyalási rend, úgy gondolom, nagyon súlyos elvi problémákat is felvet. A kérdés az, hogy mi a szerepe a törvényalkotás folyamatában a kormánynak, mi a szerepe az Országgyűlésnek és mi a szerepe az Érdekegyeztető Tanácsnak. Sőt a kérdés tulajdonképpen az, hogy kik vagyunk mi itt, ebben a teremben. Ahogy az alkotmány fogalmaz, a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervee, vagy pedig egy 386 mitugrászból álló sóhivatal, amelynek ugyan formális joga van arra, hogy elfogadja a törvényeket, viszont tulajdonképpen a valódi döntések nem itt születnek, hiszen - biztos kormánytöbbség birtoká ban - mondjuk az Érdekegyeztető Tanácsban megszületett megállapodás néhány kormánypárti képviselő spontán módon benyújtott módosító indítványa formájában minden további nélkül majd át fog suhanni ezen a tisztelt Házon. A valódi helyzet tulajdonképpen a köv etkező: a kormány egyszerre tárgyal két színtéren, az Érdekegyeztető Tanácsban és a parlamentben. A valódi döntés meghozatala szempontjából a parlamentnek csupán annyi a szerepe, hogy folyik az általános vita, egyre közelebb kerül az általános vita lezárás ának, tehát a módosító indítványok benyújtásának a végső határideje. Ezzel párhuzamosan a kormány egyre erősebb pozícióba kerül az Érdekegyeztető Tanácsban, hiszen a kormány anélkül is elfogadtathatja a parlamenttel a törvényjavaslatot, hogy arra az Érdeke gyeztető Tanács a végső igent megadta volna. Az általános vita lezárása előtt nem sokkal a kormány már meglehetősen erős helyzetben van az Érdekegyeztető Tanácsban. Az Érdekegyeztető Tanács tehát bele fog menni valamilyen kompromisszumba, hiszen a leggyeng ébb kompromisszum is jobb a semminél. Aztán jönnek ezek a bizonyos spontán kormánypárti képviselői módosítói indítványok, és a parlament megadja a végső igent a törvényjavaslat szövegére. A kérdés azért nagyon fontos, mert bár a kormányt az Érdekegyeztető Tanáccsal való megállapodásra nyilvánvalóan valamiféle jól felfogott és sok szempontból támogatható politikai érdek indítja, de a kormánynak a parlamenttel való viszonyát viszont az alkotmány szabályozza, és azt hiszem, az mindennél erősebb. Engedjenek meg elmondani néhány dolgot magáról a törvényről. Egy állatorvosi ló esetén szeretném szemléltetni a törvény hibáit és hiányosságait. Ez az állatorvosi ló pedig egyértelműen szemlélteti, hogy a kormány a törvényjavaslat előterjesztésekor úgy vélte, végre megt alálta a magyar gazdaság mostani sanyarú állapotának minden okozóját. Megtalálta azt a nyerészkedőt, azt a csak a maga hasznát keresőt, aki gondtalanul lubickol a feketegazdaság sötét hullámain, s ezt az embert, ezt a gazdasági szereplőt úgy hívják - szint e kimondani is restelli az ember a nevét , hogy ő az egyéni vállalkozó. A forgalmi adótörvények vitájában volt alkalmam tájékoztatni önöket a Magyar Demokrata Fórum azon álláspontjáról, hogy bár meglehetősen magasnak tartjuk a forgalom adóterheit, ezzel e gyütt azonban ebben a nehéz helyzetben átmenetileg el tudjuk fogadni az ilyen forgalmi adókat. Abban az esetben, és csak abban az esetben, ha viszont ezzel párhuzamosan meglehetősen alacsonyak, ennél mindenképpen alacsonyabbak a jövedelmek adóterhei. Hisze n, ha elfogadjuk azt, hogy a jövedelmek két dologra fordítódhatnak - egyrészt nettó megtakarítássá, másrészt fogyasztássá válhatnak , akkor teljesen egyértelmű az, hogy a jövedelmeket terhelő adók nemcsak a fogyasztást, hanem a megtakarításokat, tehát ily en szempontból a jövőt is adóztatják. Azzal a mondattal tehát, amelyik ennek a törvényjavaslatnak az általános indokolásában szerepel - "A fogyasztás ésszerű korlátozása segítse elő a belső felhasználás arányainak eltolódását a növekedést megalapozó felhal mozás javára." - természetesen mi magunk is egyetértünk. Csak ez a mondat nem a megfelelő helyen szerepel, mert ez a mondat jó helyen lett volna az áfatörvény vagy a
