Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
2102 Kétségkívül egy ilyen gazdaságpolitikának egészen rövid távon van némi recessziós hatása. Azt senki nem vitatja, ez is egy közgazdasági közhely, hogy minden rövid távú, egyensúlyjavító, monetáris és fiskális el emekből összerakott költségvetési és fizetésimérlegjavító politika tartalmaz bizonyos recessziós elemeket. Azonban fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt 25 év gyakorlata pont azt mutatja, hogy ezeknek az egyoldalú alkalmazásával a gazdaság tényleg soha nem tudott kitörni az egyensúly vagy növekedés ellentmondásából. Ezzel szemben most a márciusi intézkedések után - először az elmúlt 2530 év távlatában - van olyan helyzet, hogy anélkül sikerült drámai módon javítani mind a folyó fizetési mér leg egyensúlyát, mind pedig a költségvetés egyensúlyát, hogy ez recesszióba döntötte volna a magyar gazdaságot. Pontosan arról van szó, amit egyébként bizonyos mértékig negatív éllel említett Varga Mihály képviselő úr, és azt állította, hogy mi egyoldalúa n csoportosítjuk a tényeket. Nos, nem erről van szó. Arról van szó, hogy tényleg egyik oldalon a folyó fizetési mérleg hiánya nagyon nagy mértékben csökkent, másik oldalon a központi költségvetés - mint említettem tegnap - október hónap folyamán már szuffi citessé vált. Ebben az évben körülbelül 1,2 milliárd dollárral javítani tudjuk a fizetésimérlegpozíciót. A tavalyi 9,5 százalékos GDParányos költségvetési hiányt körülbelül 6,5 százalékra tudjuk csökkenteni és eközben nem döntöttük recesszióba az országo t, hanem eközben az történik - bár kétségkívül alacsonyabb növekedési ütemmel, mint tavaly, a mesterséges konjunktúraélénkítés időszakában , hogy tovább folytatódik nagyon komoly mértékben, 7 százalékkal az ipari termelés növekedése, az export változatlan ul kétszámjegyű növekedést tud felmutatni amellett, hogy az export és az import közötti elnyílás, ami ebből a szempontból még fontosabb, drámaian javult, következésképpen az egyensúly irányába egy nagyon komoly lépést sikerült tenni. Ilyen értelemben tehát szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár kétségkívül egészen rövid távon van egy enyhe recessziós hatása minden olyan gazdaságpolitikának, amelyik az egyensúly helyreállítására törekszik, nagyon fontos figyelembe venni azt, hogy már most látszanak az ok a tényezők, amelyek a rövid távú hatásokat hosszú távon inkább a kínálatbővülés és a kínálatösztönözés területén ellensúlyozzák. Egyébként az az érv sem állja meg a helyét, hogy a megtakarítások drámaian csökkentek volna. Tegnap is elmondtam, hogy a meg takarítások még ebben a komoly megszorító intézkedésekkel teli időszakban is növekedtek. 10 százalék körüli reálbércsökkenés is egy megtakarításnövekedéssel járt együtt, ami egyébként az egyedüli biztosítéka annak, hogy a még mindig jelentős mértékű belső költségvetési hiányt finanszírozni lehessen anélkül, hogy a külső eladósodás drámaian romlana. Varga Mihály képviselő úr szavaihoz csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ellentmondást vélek felfedezni abban, amit elmondott. Nevezetesen az egyik oldalon di csérte a monetáris politikai intézkedéseinket, nem túlságosan, de mint kivételeket azért mégis csak pozitív példaként említette, nevezetesen a leértékelést, a vámpótlékot és a csúszó leértékelő árfolyampolitikát. Azt mondta, hogy viszont minden más tényez ő, amit megvalósítottunk, negatívan jött számításba és visszavetette a gazdasági növekedést, drámai romlást okozott a társadalmi stabilizáció tekintetében is. Majd két perccel később, mintegy diadallal, azt említette meg, hogy szerencsére azonban az Alkotm ánybíróság megálljt parancsolt az egyoldalú erőpolitikának, amivel gyakorlatilag azt kívánta mondani, hogy hál'istennek, hogy minden többi intézkedésünket, ami egyébként nem ezeket a pozitív kivételeket illette, az Alkotmánybíróság kihúzta. Ha ez igaz lenn e, tisztelt képviselő úr, akkor nem tudom, hogy mi az, ami ellen ön lázadozik. Mert ha az Alkotmánybíróság megakadályozta minden negatív lépésünket, különösen ami a családok megnyomorítását, a középrétegek elsorvasztását és egyéb területeket illeti, akkor nem tudom, hogy miből fakad az a drámai hatás, ami ellen tiltakozni kell. Erre az ellentmondásra még egy ellentmondás rakódik rá akkor, amikor ön hiányolja az államháztartási reform irányába történő ellépést. Csak nem azt akarja propagálni képviselő úr, ho gy az államháztartási reform annyit jelent, hogy még nagyobb költségvetési deficitet, még nagyobb
