Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - ZWACK PÉTER (független):
2098 Tisztelt Ház! Az eddig elmondottakból mi következik 1996ra vonatkozóan? Véleményünk szerint, ha a z Országgyűlés ebben a beterjesztett formában fogadja el a benyújtott költségvetést, akkor csak idő kérdése a '96os költségvetés összeomlása, a tervezett előirányzatok felborulása. Ha komolyabb módosítás nélkül kerül a javaslat elfogadásra, akár már holna p nekikezdhet a Pénzügyminisztérium apparátusa a '96os pótköltségvetés elkészítésének. Nem túl biztatóak ebben az esetben a gazdaságpolitikai tendenciák sem. A gazdaság számára három alapvető kérdés létezik; úgymint: fennmarade a szerény mértékű növekedé s, leszoríthatóe az infláció és tartóssá válike az egyensúly javulása? Ma ezekre a kérdésekre nehezen adható komoly válasz. Úgy ítéljük azonban meg, hogy a kormány a tűzzel játszik, ha 1996ban sem változtat a jelenlegi gazdaságpolitika irányán. Ez a gaz daságpolitika eddig restriktív, megszorító intézkedésekkel, a reálbérek jelentős csökkentésével, a fogyasztás visszafogásával operált. A kormány a reálbérek csökkentéséhez alapvető eszközként az inflációt használta, amely főként ár- és adóintézkedésekben n yilvánult meg. Jövőre már eleve betervezhető a háztartási energia, az üzemanyagok, a lakbérek, a gyógyszerek, a tömegközlekedési viteldíjak jelentős emelkedése, de várhatóan növekszenek az oktatás és az egészségügyi ellátás költségei is. Javarészt olyan ár emelkedésekről van szó, amelyeket a kormányzati döntések okoznak, és amelyek a fogyasztói árak jelentős emelkedését jelentik. A kormány ilyen irányú lépései, a megszorítások ilyen drasztikus adagolása nemcsak az előbb elmondott gazdasági problémák megoldás át teszik kérdésessé, hanem veszélyeztetik azt a társadalmi, politikai stabilitást is, amelyet eddig a rendszerváltás óta sikerült megőriznünk. A lakosság folyamatos lecsúszása, elszegényedése élezni fogja a feszültsé geket, ami nehezen kiszámítható hatásokkal járhat. Ennek a forgatókönyvnek a lehetősége ma nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. Ez a forgatókönyv megvalósulhat ennek a költségvetésnek az elfogadásával. A Fidesz parlamenti frakciója ezért nem tudja támogatni a kormány által beterjesztett 1996os költségvetés törvényjavaslatát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Ház! Most a vezérszónoki körben Zwack Péter független képviselő úr felszólalása következik, a Házszabály és a házbizottsági megállapodásra tekintettel az ellenzéki időkeret terhére tízperces időkeretben. Megadom a szót képviselő úrnak. ZWACK PÉTER (független) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Viszonylag rövid idő telt el parlamenti ciklusunkból, de már sokadszor tárgyalhattunk költségvetési problémákról. A jelenlegi javaslatot olvasva, meg kell állapítanom, hogy igazán fontos kérdésekben nem jutottunk előre. Különösen szembetűnő, hogy az egyensúly megteremtésénél még mindig fő cél a kiadások visszafogása, méghozzá általános követelményként. Korántsem állítom, hogy nem maradtak pazarló elemei költségvetésünknek, de áttanulmányozva a javaslatot, azt kell tapasztalnom, hogy az nem kis mértékben onnan várja még mindig a kiadások visszafogásából származó jövedelmeket, ahonnan eddig is elvont. Ott pedig már annyira az alapokon állnak anyagilag, hogy onnan remélni egyensúlyt javító kiadáscsökkentést - ez már önmagában veszélyezteti a stabilizációs folyamatot. Hiszen itt tö bbnyire olyanokról van szó, akik nem tudják továbbhárítani újabb veszteségeiket, amelyek amúgy is többnyire költségvetési vonzatúak lettek volna. Nem szabad már tovább folytatni ezt a játékot, hiszen az egyik állami zsebből a másikba pakolásnál nincs tényl eges egyensúlyt javító növekmény. A bevételre orientált szemlélet hiánya azt mutatja, hogy változatlanul nincs igazán új koncepció, nincsenek új ötletek; sok az avitt tétel. De ezek korábban sem működtek. A költségvetés alanyainak többsége ezért továbbra i s többirányú szorításban vergődik majd 1996ban is. Pedig a dzsúdósok tudják, a fojtásfogásban már nem lehet akciózni. Akció nélkül viszont nincs eredmény.
