Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
2077 Én ezt ügyrendi javaslatként szavazásra teszem fel. Kérdezem, hozzájárulnake a képviselők Kovács Kálmán képviselő úr javaslatának, kérésének a teljesítéséhez. (A képviselők kézfelemeléssel szavaznak.) Úgy látom, hogy a látható többség hozzájárult. Kérem, képviselő úr, akkor szorítkozva arra a részre, amit fölolvasni kért, szíveskedjék szólni. DR. KOVÁCS KÁL MÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársam azt mondta, hogy én kikeltem az óvodai és az általános iskolai normatíva ellen, és ezért felolvasom azt amit mondtam: "Valóban igaz a tervezet szerint, hogy a közoktatás normatív támogatása jelentősen emelkedi k." Ha ebből az következik, hogy én kikeltem a normatívák ellen, akkor én nagyon csodálkozom. Amit tehát a képviselőtársam mondott, az valóban személyes támadás volt, mert ebből világos volt, hogy én elismertem azt, hogy a normatíva jelentősen emelkedett. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Soron következő felszólalónk Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt Frakciójából. Őt Mádi László képviselő úr fogja követni. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisz telt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Örülök annak, hogy ilyen szűk körben szólhatok a '96os költségvetésről, és megköszönöm azt, hogy részt vesznek ezen gondolatok tolmácsolásán. Az állami költségvetési törvényjavaslat elkészítése mindig nehéz feladat, hiszen ekkor eleget kell tenni a stabilizációs, elosztási és allokációs feladatoknak. Hazánk deficites költségvetése miatt az állam tartozik a gazdaság többi szereplőjének, és ezt figyelembe véve is szükséges növekedési pályára állítani a nemzetgazdaságot. A köl tségvetési politika legfőbb célja a hosszú távú egyensúlyra épülő, megalapozott gazdasági növekedés elősegítése. Ez többek között az infrastrukturális beruházások fejlesztését, az oktatás színvonalának fokozását, az adópolitika kialakítását, a közkiadások meghatározását igényli. Az 1996. évi költségvetési törvényjavaslat kapcsán elsősorban az adópolitikára koncentrálok. Az közismert, hogy az adóemelés a fogyasztói keresletet csökkenti, ha ezért csökken a háztartások jövedelme, akkor a jövedelem visszaesése nagyobb, mint a fogyasztási kereslet csökkenése. Ekkor ugyanis a háztartások az addigi megtakarításaik egy részét fogyasztási cikkek vásárlására használják fel, így a tőkepiac jövedelme szűkül, ami csökkenti a beruházási hitelek forrását. Hazánkban a KSH a datai szerint a lakosság bruttó megtakarítása 1995 januárjától júliusig 215 milliárd forinttal növekedett, és ez több mint az elmúlt évi hasonló időszakának emelkedése. Ha azonban a forintleértékelésből adódó árfolyamkülönbözetet kiszűrjük, akkor az idei f olyó megtakarítás 13 milliárd forinttal kevesebb, mint az 1994 első félévi megtakarítás volt. Sokan hangsúlyozzák, hogy a megtakarítások növekedése érdekében növelni kell a háztartások jövedelmét. (19.10) Ezzel egyet lehet é rteni, ha azonban a munkavállalók névleges bére jobban nő, mint a termelékenység, akkor az a keresetalapú infláció fokozását eredményezi. Hazánkban ez év első felében a bruttó bérek körülbelül 20 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor a tíz főnél több alkalmaz ottat foglalkoztató vállalkozásoknál a termelékenység csak 13 százalékkal nőtt. A névleges bérek növekedése következtében akkor nem jön létre általános árszínvonalemelkedés, ha a névleges bér növekedésekor könnyen mobilizálható kapacitástöbblettel rendelk eznek a gazdálkodók, és ezt a többletet a piaci igények szerint rövid idő alatt működésbe lehet hozni. Ekkor ugyanis a termelés mennyisége a szükségleteket követve gyorsabban nő, mint az árszínvonal.
