Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
203 Erre a törvényre természetesen szükség van, hiszen az Alkotmánybíróság kötelezi a Magya r Országgyűlést arra, hogy szeptember 30ig alkossa meg ezt a törvényt. Azonban mindmind ez idáig kérdéses volt, és mindig kérdéses, és számunkra érthetetlen, hogy miért kérdéses az, hogy a Rákosirendszerben teljesített munkaszolgálat ugyanolyan politika i diszkrimináció alapján kényszermunka volt, mint a másik. Az előző parlamentben itt lefolyt viták során is én erről a helyről mondtam el, hogy alapvetően téves az a feltételezés, hogy azért jár a hadműveleti területen teljesített munkaszolgálatra kárpótlá s, mert hiszen az élet veszélyben volt. Hát életveszélyben volt az állampolgári kötelességét teljesítő magyar honvéd is, életveszélyben volt Budapest polgári lakosa, amikor bombázások folytak ebben az országban, tehát egy munkaszolgálat kárpótlási kritériu ma nem lehet az életveszély. Ha arról van szó, hogy politikai diszkrimináció alapján embereket megalázó körülmények között, zárt rendszerű fogva tartásban kényszermunkára alkalmaznak, az munkaszolgálat, az politikai diszkrimináció, az személyes szabadság k orlátozása, akkor is, ha '39től '45ig, vagy akkor is, ha '51től '56ig történt. (Taps a KDNP és az FKGP padsoraiban.) Akkor is, ha ezt egy jobboldali rendszer, és akkor is, ha ezt egy baloldali rendszer követte el azokkal az állampolgárokkal szemben. Ön ök között is vannak fiatalok, talán nem is tudják, hogy mi ez a munkaszolgálat, és mi volt ez a munkaszolgálat a Rákosirendszerben. Amikor 1991ben először összeültünk egy ilyen kárpótlási tárgyalásra, akkor az Igazságügyminisztérium illetékes képviselői szinte azt mondták, hogy ugyan már ilyet ne is mondjak, hát ilyen nem is volt. Jó, jó, hogy valakik dolgoztak, de ezért fizetést kaptak, és tulajdonképpen építő honvédek voltak, amolyan vidám, dalos operettkatonáskodás, a hullámzó kubáni tenger dallamára építették a szocializmust. Ezeknek, akik ezt nem tudják és nem tudták, sajnos, nehéz lenne elmondani azt, hogy milyen sorsban volt akkor az a kulákgyerek, akinek otthon sanyargatta a szüleit a beszolgáltatás, ugyanakkor a legnagyobb munkaerőt a családból e lvitték, hogy szovjet katonai repülőtereket építsen. És nemcsak az, hogy építette a szovjet katonai repülőtereket, 60 forint zsoldért, mínusz békekölcsön, mert ugye azt jegyezni kellett, hanem a keresményét, őt éppúgy elszámolták, mint annak idején egy civ il munkást ezeknél a kiváló vállalatoknál. Ilyen volt a Betonútépítő Vállalat, amely ugyan Magyarországon egyetlen betonutat nem épített, de a szentkirályszabadjai, a taszári, a sármelléki és a kunmadarasi reptér betonkifutóját ezek építették. Elszámolták őket. Elszámolták őket és a keresetüket a Honvédelmi Minisztérium részére átutalták. Kérem, ezekre vonatkozóan adatokkal bizonyítjuk, megjelent a Zrínyi Kiadó kiadásában a Szigorúan titkos dandár című könyv, (Dr. Hasznos Miklós felmutatja a könyvet.) amibe n benne van, hogy negyedévenként 195152ben 700800 ezer forintokat utaltak át a Honvédelmi Minisztérium részére. (16.50) Ezek után azon vitatkozni, hogy vajon politikai diszkrimináció alapján kényszermunka volte a Rákosirendszer munkaszolgálata..! Hadd emlékeztessem arra önöket, akik talán felejtenek, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának Politikai Bizottsága 1950. július 12ei ülésén döntötte el, hogy a kulák és egyéb ellenséges elemek a hadseregen belül fegyveres kiképzést nem kaphatnak, és munkára kell fe lhasználni őket! Ezért állította fel az akkori honvédség a Ckategóriát, ami a politikai megbízhatatlanságot jelentette. '51. december 8án a honvéd vezérkar szervezési osztálya előterjesztést tett, amiben szó szerint azt írta: "A jelenlegi állapot nem biz tosítja sem az összes politikailag megbízhatatlan osztályozású személy behívását, sem ezek munkaerejének legjobb felhasználását." Ezért '52. január 1jével felállították az építő dandárt, amelynek parancsnoka Kovács Miklós alezredes lett, és a hadtápfőnöks ég alárendeltségébe helyezték, amelynek Janza Károly vezérőrnagy volt a parancsnoka. A munkaidőt a szükség határozta meg. Nem volt elég a tizenkét órás napi betonozás; úgy irányították az irányvonatokat, amelyek a sódert és a cementet hozták, hogy éjszaka tolták be az iparvágányra. Pihenés helyett egy ember kapott egy lapátot, kapott egy vagont, és amíg azt ki nem rakta, addig nem mehetett be a körletbe. És ha bement a körletbe, neki reggel ötkor éppúgy ébresztő volt, és ki kellett vonulni.
