Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2007 javaslatokat készíteni, és most is tagja vagyok. Nagyjából, nem is jelentős mértékben cserélődött a tagsága ennek a bizottságnak, és ugya nez a bizottság állapította meg, hogy sokkal előrébb tartanak ezek a munkálatok, mint egymásfél évvel ezelőtt. Most már valóban vannak olyan anyagok - szemben az előző ciklus pénzügyminiszterének állításával, hogy már kész törvényjavaslatok voltak , amel yekből rövid időn belül kodifikálható törvényszöveg válhat. Azt is szeretném megemlíteni, hogy az államháztartási reform ilyen módon való megvalósítása nem is kifejezetten a költségvetési törvény feladata. A másik oldalon éppen az szokott a probléma lenni, hogy - amikor az egyes érintett szakmák nem dolgozzák ki az ágazati reformokat , akkor jön a pénzügyi kényszer vezérelte átalakítási törekvés, s akkor lázad fel igazán mindenki az úgynevezett pénzügyi diktatúrával szemben. (13.40) A második kérdés, amely re utaltam és itt részletesebben térnék ki rá: a felhalmozási kiadások változása. Az volt a követelmény, hogy a költségvetés részesítse előnyben a fogyasztási célú kiadásokkal szemben a felhalmozási típusú kiadásokat, hiszen ezek azok a tételek, amelyek a gazdaságban egy tovagyűrűző hatással a gazdaság növekedését érdemben szolgálni tudják. Az 1995. évi költségvetésben várható ez évi előirányzattal szemben megállapíthatjuk, hogy a jövő évi javaslat a kormányzati beruházások előirányzatai tekintetében több m int 45 százalékos növelésre tesz javaslatot. Tehát a törvényjavaslat olyan mértékű elmozdulást fogalmaz meg, amely messze meghaladja az inflációs rátából következő ütemkülönbséget. Természetesen az 1994. évi előzetes adathoz képest még lényegesen magasabb, 162 százalékos értéket ér el. Itt egyformán nőnek mind a kormányzati döntési kompetenciában levő beruházások támogatására fordított összegek, mind pedig a különböző intézmények saját döntési kompetenciájába tartozó beruházási előirányzatok. Nőnek az elkül önített állami pénzalapok beruházási előirányzatai is nagyjából ugyanebben az ütemben, mint ahogy a központi költségvetés által támogatott beruházások. Tehát azt lehet mondani, összességében az ez évi nem egészen hetvenmilliárd forinttal szemben több mint százmilliárd forintot fog költeni jövő évben központi beruházásokra, beruházási támogatásokra a költségvetés. Azt gondolom, noha ez az összeg nyilvánvalóan csak egy része lehet annak a felhalmozásmennyiségnek, amelyet a gazdaság szektorában végre kell hajt ani, mégis jelentős, jelzésértékű elmozdulás a költségvetési preferenciák tekintetében. Nézzük a harmadik kérdéskört, a kiadási előirányzatok korlátozását, illetve a hiány csökkentését. Úgy ítélem meg, hogy ebben vita nyilvánvalóan nem lehet. Maga a költsé gvetési törvényjavaslat a bruttó hazai termékhez mért államháztartási hiány jelentős csökkentésére tesz javaslatot. Miniszter úr expozéjában 4 százalékban határozta meg ezt a mértéket. Ugyanakkor Kádár Béla azt vetette fel, miért úgy próbálja megvalósítani az egyensúlyra való törekvését a kormányzat, hogy a kiadásokat korlátozza, miért nem azt teszi, hogy a jövedelemtermelőképességet erősíti. Itt a rövid és hosszabb távú törekvések között nyilvánvalóan ellentmondás van. Rövid távon - miközben újra hangsúly ozni szeretném - a gazdaság növekedése nem állt meg, érdemben még csak nem is lassult az előző évihez képest, tehát mindazok a felvetések, aggályok vagy kritikák, amelyek ezt a gazdaságpolitikát folyamatosan érték, azok ilyen szempontból nem felelnek meg a valóságnak. De mégis egy 2 százalék körüli gazdasági növekedés mellett nem teremthetők olyan jövedelemtöbbletek, amelyek finanszírozni tudnák az adósság olyan gyors ütemű növekedését, amely 1993ban és 1994ben megvalósult. Ebből a problémából egyes ellen zéki pártok a hiány növekedésének megengedésével próbálnak kiutat keresni. Én itt már csak röviden szeretnék arra utalni, hogy megítélésem szerint és az SZDSZ álláspontja szerint ez a kiút nem jelent valóságos kiutat. Ez egyrészt ellentmondana annak a töre kvésünknek, hogy az állami újraelosztás mértékét csökkentsük és a szabad, liberalizált
