Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1972 működésének kiaknázása. Eszerint a társadalombiztosítás mint vásárló jelenik meg a kórházakban, teljesítmény alapján finanszíroz és ellenőriz. Úgy ítéljük meg, ahhoz, hogy az egészségügyi ráfordítások kellő szinten stabilizálódjanak, lakossági forrásbevonásra, lakossági tehervállalásra is szükség van. Ezzel tudjuk rendszerszerűen kiváltani a hálapénzt és nyílttá tenni annak megszüntetését - természetesen úgy, hogy az egészségüg yi dolgozók teljesítményük alapján hozzájussanak az őket megillető jövedelemhez. Emellett örülök annak, ha nyereségérdekelten működő egészségügyi létesítmények is létrejönnek. Aki meg tudja fizetni, vegye azt igénybe; ezzel is mérséklődik a társadalombizto sítás által finanszírozott intézményi terhelés. 1996ban meg kell kezdeni a nyugdíjrendszer átalakítását is. Ma még alapvető kérdésekről folynak koncepcionális, szakmai viták, de abban már mindenki egyetért, hogy az új nyugdíjrendszernek három dolgot bizto san meg kell valósítania: a stabilitást, a kiszámíthatóságot és a finanszírozhatóságot. Amiben ma még nincs egyezség, az az öngondoskodás eszméjének, az egyéni érdekeltség újjáélesztésének, erősítésének mértékében, a tartós megtakarítások jelentőségének fe lismerésében van. A mi véleményünk az, hogy az új nyugdíjrendszernek egyidejűleg kell szolgálnia a szociális biztonságot és a nemzetgazdaság érdekeit, benne a tartós megtakarítások, a hazai befektetési források bővítését. Tisztelt Ház! A társadalombiztosít ási alapok vonatkozásában a benyújtott költségvetési törvényjavaslat rendkívül nagy horderejű kérdést, a társadalombiztosítás hiányának több évi konszolidációját tartalmazza. Ennek első lépéseként a '9293. évi állami garanciájú értékpapírkibocsátással ne m fedezett, valamint a '94. évi zárszámadásban megállapításra kerülő tbhiányok elengedésére és a '93. évi hiányt fedező hosszú lejáratú értékpapírok tőketörlesztésének központi költségvetés általi átvállalására kerül sor. A társadalombiztosítási alapok '9 4. évi zárszámadásában rendezésre kerül a '91. évi hiányrendezésbe bevont likviditási tartalék visszapótlása is. Ily módon a '94. év lezárásával az alapok - mondhatni - nulláról indulnak. A központi költségvetés az ellátások folyamatos teljesítése érdekébe n az alapok számára meghatározott összegig továbbra is biztosítja a kincstári egységes számlához kapcsolt megelőlegezési számláról kamatmentes hitel igénybevételét, előzőleg benyújtott pénzellátási terv alapján. Meggyőződésem, hogy a társadalombiztosítás m indenki által óhajtott biztonságos működéséhez ezek a lépések szükségesek, de nem elegendőek. A továbblépést azonban csakis a reform, az öngondoskodásra képes felnőtt állampolgárok érdekeinek középpontba helyezése jelentheti. A központi költségvetés belföl di adósságára fizetett kamatok és a társadalombiztosítási alapoktól átvállalt kamatfizetési kötelezettségek 1996ban 539,6 milliárd forintot tesznek ki, ami 68,8 milliárd forintos növekedést jelent az előző évihez képest. A kamatkiadások - bár nominálisan 14,6 százalékkal nőnek - hosszú évek óta először csökkennek reálértékben; illetve a kamatkiadásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya '96ban már nem emelkedik, éppen ellenkezőleg: a '95. évi 8,6 százalékról 8,3 százalékra csökken '96ban. Így, bár a kamatkiadások továbbra is tetemes hányadát emésztik föl a költségvetés kiadásainak, megfordul az eddig érvényes trend, stabilizálódik az adósságteher, ami a stabilizációs politika egyik legkomolyabb sikere. (Dr. Kis Zoltán: Így van! - Dr. Szabó Zolt án: Helyes!) A központi költségvetés privatizációs bevételek nélkül számított hiánya 1996ban 224,8 milliárd forint. A finanszírozási igényt növeli a társadalombiztosítási alapok forgóalapigénybevételi növekménye és a MÁV működőképességét szolgáló hitelát vállalás összesen 60 milliárd forintja. A költségvetés jövő évi finanszírozási helyzetét már kedvezően befolyásolja ugyanakkor a kincstári rendszer kiépülése miatti hatékonyabb pénzgazdálkodás. A finanszírozási igény biztosítására a központi költségvetés h iányt finanszírozó adósságállománya 82,7 milliárd forinttal emelkedik, az egyéb célokat finanszírozó adósságállomány az esedékes törlesztések és az úgynevezett "nullás csere" miatt 83,6 milliárd forinttal nő. Ezek a kibocsátások és adósságnövekedések össze sségükben a
