Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1971 Fontos változás az önkormányz ati gazdálkodásban az úgynevezett nettó finanszírozás beindulása, amelyre a kincstári rendszer bevezetése első lépéseként kerül sor 1996ban. Jelenleg a helyi önkormányzatok finanszírozásában a támogatás bruttó módon kerül átutalásra, amelynek következtébe n az önkormányzatok által fizetendő közterhek feleslegesen, az államháztartás egésze számára többletköltséget okozva áramlanak az államháztartás egyes alrendszerei között. Az alapvető cél a kincstári rendszer megteremtésével az államháztartáson belüli tény leges pénzmozgások szűkítése. A nettó finanszírozás segítségével lényegesen egyszerűbbé válnak az államháztartáson belüli pénzfolyamatok azáltal, hogy a normatív állami hozzájárulások és az átengedett személyi jövedelemadó átutalását megelőzően ezek együtt es összegéből önkormányzatonként beszámításra kerülnek a különféle kötelezettségek. Az így számított nettó támogatásokat a kincstár átutalja az egyes önkormányzatok számára és gondoskodik a keletkezett befizetési kötelezettségeknek a rendeltetési helyükre való eljuttatásáról. A nettó finanszírozás - és ezt nagyon fontos hangsúlyozni - teljes mértékben érintetlenül hagyja a helyi önkormányzatok gazdálkodási önállóságát. Összegezve: úgy látjuk, hogy a kormány a beterjesztett törvényjavaslatban önök elé tette azokat a lehetséges és szükséges intézkedéseket, amelyekkel az önkormányzati gazdaság 1996ban is működőképes marad. Ennek megvalósításában jelentős részt kell vállalniuk maguknak a helyi önkormányzatoknak a saját gazdálkodásuk hosszabb távú stabilizálását szolgáló lépésekkel. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy a gazdasági stabilizációs törvénycsomag szociális ellátásokkal kapcsolatos részei azok, amelyeket az Alkotmánybíróság határozatai a leginkább érintettek, ezért a korábbi átalakítási javaslatokat mind enképpen újra kellett gondolni. (10.40) Azt azonban az Alkotmánybíróság sem kérdőjelezte meg, hogy az államnak joga, sőt kötelessége is, hogy a megváltozott társadalmigazdasági viszonyokat figyelembe véve a különböző ellátások jogosultsági feltételeit vál toztathassa. Az Alkotmánybíróság határozataiból adódó feladatokra is tekintettel 1996ban az államháztartás reformján belül meg kell kezdeni a tényleges szociálpolitikai reform végrehajtását is. Az idő halad, és nem tehetjük meg azt, hogy tovább görgetjük magunk előtt a teendőket. A döntéseket pedig nagyjából egyszerre kell meghozni ahhoz, hogy az államháztartásban összehangolt rendszer alakulhasson ki, miközben az időtényező is sürgető szempontként veendő figyelembe. Nagy kérdés ma Magyarországon az, ami a reform végrehajthatóságának a lényege: vállaljae a társadalom, illetve annak érdekérvényesítői, érdekképviselői, hogy a jövedelem újraelosztásának változása fokozatosan végbemenjen, és így ezt a kormány és a parlament képes legyen végrehajtani? Abban min denki egyetért, hogy az államszocializmus évtizedeiben kialakult jóléti rendszerek nem alkalmasak arra, hogy egy döntően magántulajdonú piacgazdasági környezetben a felmerülő problémákra megfelelő választ adjanak. Szükséges ezért az is, hogy a válságkezelé s új intézmények kiépítésével járjon együtt. Ez az ország nem képes több tucat szociális támogatást finanszírozni. Szociális támogatási rendszerünkben a rászorultsági elvet kívánjuk alkalmazni. E szándék a '96. évi költségvetési javaslatban ú gy jelenik meg, hogy a családi pótlék rászorultsági alapú átalakításával az előirányzat csökken 1995höz képest. A javaslat a családok 1520 százalékát érinti. A családi pótlékot illetően fontos elmondani azt, hogy a jogosultsághoz a kormány változatlanul vagyoni helyzetet javasol rendelni, annak ellenére, hogy e körül rengeteg vita van. Íme, itt van egy lehetőség, hogy - ha halványan is - a feketegazdaságról is fellibbentsünk egy csipetnyi fátylat, és ne abban működjünk együtt, hogy ez a javaslat miért nem jó, hanem abban, hogy ezt hogyan lehet mégis megoldani. Az egészségügyi reformkoncepciót érintően olyan vád is ér minket, hogy privatizálni akarjuk az egészségügyet. Megerősítem, hogy soha nem akartuk az egész egészségügyet nyereségérdekelt vállalkozássá átszervezni. Amit akarunk, az a piaci viszonyokban rejlő előnyök, az érdekeltség
