Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
198 kárpótlásához alapvetően az határozza meg, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk az előző törvény végrehajtása során. Az első és majdnem legfontosabb, hogy maguk az érintettek hogyan fogadták a végrehajtást és nagyjábanegészé ben azt a szomorú tapasztalatot kell leszűrnünk, hogy a kárpótoltak megcsalatva, sőt talán nem erős a kifejezés, ha azt mondom, hogy becsapva érezték magukat. (Zaj a jobb oldalon.) Ehhez csak hozzájárult az akadozó ügyintézés és nem utolsósorban az, ami mi att a csalódottság kialakult, hogy maguk a kárpótlási jegyek olyan fokon elértéktelenedtek, ahogy ez bekövetkezett. A törvényalkotó - most akár kormánypárti, akár ellenzéki - az Alkotmánybíróság határozata után, de talán az elemi erkölcsi érzéktől vezérelt etve is abban a helyzetben van, hogy egy hármas korlát által igencsak szűkre szabott mozgástérben feleljen meg feladatainak. A három korlát a következőkben írható le: egyrészt az alkotmánybírósági határozat, másrészt az az állampolgári közeg, amely rossz t apasztalatai, csalódása által vagy pedig éppenséggel várakozása révén érdekelt, végül pedig - amiről miniszter úr részletesen beszélt - a költségvetés teherbírása. Engedjék meg, hogy idézzek a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal idei adataiból. Ez egy márci usi becslés volt, de úgy gondolom, hogy mindenki - akit érdekel - jogosult megtudni. Idén kárpótlás céljaira a magyar költségvetés 17 milliárd forintot fizet ki. Ez a költségvetés körülbelül nyolctized százaléka; elképesztően magas összeg. A Szocialista Pá rt megítélése szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelel ennek a szűkre szabott tér által diktált kívánalomcsomagnak. Lehet, hogy vannak és lesznek viták; viták persze ellenzéki és kormánypártok között éppúgy lesznek és lehetnek, mint ahogy a kormá nykoalíción belül, és feltehetően lesznek viták az ellenzéken belül is a törvénymódosítást illetően. Ahhoz azonban, hogy eljussunk a folyamat végére, szükség lesz arra az együttműködésre, amelyről miniszter úr az expozéjában most is beszélt. Abban bízom, h ogy ezzel és a soron következő, vagyis a vagyoni kárpótlásról szóló törvénymódosítással együtt a kárpótlás folyamata idén lezárul, mégpedig úgy, ahogy ezt a választások előtt megígértük: végleg. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Szabad György képviselő úr, MDF, őt követi Lányi Zsolt képviselő, Független Kisgazdapárt. DR. SZABAD GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hosszú előadás nélkül is teljesen egyért elmű, hogy ennek az Országgyűlésnek és remélhetőleg az országnak minden mérlegelni tudó személyisége világosan tudja, hogy a kárpótlási törvények és ez a kárpótlásitörvénysorozat különösen, amely az élettől, a szabadságtól való megfosztás tényeire keres k árpótlást, mindenkitől, aki becsületes szándékkal közeledik a témához, két dolgot elvárhat és reményem szerint meg is kap: tiszteletadást a vértanúk iránt, együttérzést a történetben személyesen vagy hozzátartozói révén gyötrelmeket átéltek iránt és őszint e kísérletet arra, hogyha már a megtörténtet nem tehetjük meg nem történtté, legalább a tiszteletadással és a kárpótlással enyhítsünk a szenvedők fájdalmán. Könyvtárakat töltenek meg az e témakörben elmondottak és ebben nem kis részt jelentenek a Magyarors zágon történtek. Engedjék meg, hogy ezeknek a részletes felsorolása nélkül utaljak egy olyan mozzanatra, amely tulajdonképpen a mondanivalóm tárgyát képezi. Az előttem szólók által mondottakra, amelyek korábbi döntésekre vagy pártok mulasztásaira, mások fe ltételezett pozitívabb törekvéseire utaltak, ugyancsak vissza lehet térni témaként; ha szükséges lesz, megteszem majd a részletes vitában. (16.20) Most, az általános vitában azonban egyetlen kérdésre szeretnék összpontosítani. Mélyen egyetértve az igazságü gyminiszter úr által jelzett azon mozzanattal, hogy az erkölcsiek mellett, ahol
