Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
199 nyilvánvalóan nem kívánunk határt szabni, a körülmények olyanok, hogy nem lehet határ nélkül szólni a kárpótlás anyagi vonatkozásairól. Ez természetesen már fölmerült a kilenc venes években - ott sem a korlátlan lehetőségek jelezték a kormány számára a cselekvési teret , és nyilvánvalóan fölmerül most is. Úgy gondolom azonban, a történelmi körülmények lehetővé teszik, hogy ennél a törvénynél egy nagyon jelentős vonatkozásban to vábblépjünk a látószög megválasztásakor és a horizonton való körültekintésben. A törvény preambuluma, az a néhány sor tudniillik egy olyan nevezetes mozzanatot tartalmaz, amelyik nem teszi lehetővé, hogy problémák elodázásával próbáljunk úrrá lenni egy ali gha összebékíthető nagy ellentmondáson: a kárpótoltak igénye, a kártérítésre kötelezhetők és amit az előterjesztés az eredeti felfogás szerint tartalmaz, a magyar állam és a magyar nemzet teherbíró képessége között. De ha ezt a kérdést merjük másként megkö zelíteni, azonnal kitetszik, hogy van itt még lehetőség és van itt még meggondolnivaló a tekintetben, hogy a kárpótlási folyamat egyébként kívánatos lezárását keressük ebben a törvényben. Vegyük csak sorra, hogyan is történtek a dolgok! A kárpótlást előidé ző szenvedésekben két nevezetes politikai tényező játszott meghatározó szerepet. Az egyik a náci Németország volt, a másik a Szovjetunió. A náci Németország azzal játszott meghatározó szerepet, hogy egyfelől kidolgozta azt az ideológiát, amelyet nemzetközi törvényszék ítélt vétkesnek a bekövetkezett nagy tragédiasorozatban, másfelől és konkrétan ennek a Magyarországra való begyűrűzése kérdésében játszott felelőssége mellett, azzal, hogy megszállta és nem utolsósorban a következetlen, de mégis bizonyos elhár ító szerepre törekvő magyar kormányzat akaratával szemben és azt megbuktatva kezébe vette az általa indokoltnak tartott rémítő kényszerintézkedéseket, megszállva Magyarországot, az általa üldözni akart zsidóságot és még más elemeket - az Alkotmánybíróság k ezdeményezése folytán világosan megjelölt kategóriába sorolva - az országból kiparancsolta egyfelől - számbelileg kisebb számban a maga erőivel, gondoljunk a Gestapo közvetlen tevékenységére , másfelől azzal, hogy a megszállt Magyarország - s ez a törvény javaslatban feltétlenül hangsúlyt kell hogy kapjon - közigazgatását arra szorítva, hogy ebben segédkezzék számára. Mindjárt tegyük hozzá zárójelben, hogy itt, ennek a közigazgatásnak és a közreműködésnek nagyon különböző magatartásformáit lehet megismerni: a buzgó igyekezettől az emberellenes intézkedések csendes kötelességgé emeléséig, az óvatos ellenállástól az ennél határozottabb, de korlátozott számú személyiségre összpontosuló valamiféle ellenállásig. Magyarán: a hitleri Németország kezdeményezett, a h itleri Németország utasított, és az egykorú magyar - neki alárendelt - kormányzat és közigazgatás túlnyomó többségében végrehajtott. Magyarországon történt a deportálás indító szakasza, és a németek által megszállt európai területeken, illetve a németeket uraló táborokban történt a tragikus fejlemény. Vegyük a másik mozzanatot! Magyarország háborúba lépett - nem kevéssé megint különböző tényezők összhatásának és az ellenhatás gyengeségének eredményeként - a Szovjetunióval. Ebben a háborúban hadifoglyok kele tkeztek. Ezeket a hadifoglyokat 1945. augusztus 1je után a Szovjetunió túlnyomó többségükben visszatartva, kényszermunkásoknak deklarálta, de a hadifoglyokat megillető védelem nélkül gyakorlatilag hadifoglyokként kezelte. Ennek a kezelésmódnak az eredmény eként sokan életüket vesztették, sokan maradandó károsodást szenvedtek. A dolog nem azonos módon, de párhuzamosan fut, és van egy mellékszála: az irodalmi nyelv, a riportnyelv "málenkij robot"nak nevezte el azokat az elhurcolásokat - számukat ma sem ismer jük , amelyek százezres nagyságrendűek, és tragikumuk megközelíti a hadifoglyokból lett kényszermunkásokét, egyes vonatkozásokban a németek által történt elhurcolásokban elpusztultakét. Hogy zajlott ez le? Részben - nagyobb részben, mint a Gestapo által e szközölt közvetlen elfogatások - oly módon, hogy a Magyarországot megszálló szovjet hadsereg egyes tagjai, alakulatai - nem pontosan ismerjük, hogy milyen utasítást vagy elvárásokat követve - közvetlenül fogták el az embereket. De folyt úgy is, hogy a megs zállt területek közigazgatási hatóságait a megszállók kötelezték arra - történelmi példa korábban például a török időkben volt erre , hogy megfelelő
