Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Nora Ananieva, a Bolgár Köztársaság parlamentjének alelnöke és kísérete köszöntése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
1849 több magyar állampolgár fog negatívan hozzáállni a magyar parlamenti demokráciához. Én azt gondolom, hogy szükséges ezeket a veszélyeket is felmérni, szükséges , hogy a kormánynak a privatizációval párhuzamosan nagyon határozott, hosszabb távra szóló programja legyen arra, hogy azokat a rétegeket, amelyek nem tudnak kész helyzetből adódóan védekezni ezen árrobbanás ellen, hogyan, milyen formában tudja valóban rac ionálisan kompenzálni, erre úgy gondolom, fel kell hívnunk a kormány figyelmét és szükséges is az, hogy a parlament ezzel kapcsolatban a lehető leggyorsabban valamiféle koncepciót megtárgyaljon, elfogadjon, s kényszerítse a kormányt arra, hogy erre a rendk ívül fontos szempontra a jövőben jobban odafigyeljen. Ugye ismeretesek mindenki előtt azok a megállapodások, amelyek az erőművek és az MVM Rt. közötti hosszú távú villamosenergiavásárlási szerződésekre vonatkoznak. Ezekben a szerződésekben először is ninc s tisztázva az, hogy 1996 októberében még milyen mértékű áremelés valószínűsíthető, nem tudjuk, hogy az átlagos fogyasztói áremelkedésből mennyi jut majd az erőművekre, nem tudjuk, hogy mennyi az MVMre mint szállítóra, és mennyi az áramszolgáltatókra, és végül mennyi fog jutni a lakosságra. Kérem, ki tudja ezt ma megmondani? Nagyon szeretnénk erre a kérdésre még a mai napon a kormány képviselőjétől választ kapni. Mint tudjuk, az 1996. évi októberi áremelkedés lesz az a bizonyos nullbázisú ár, amelyre utána majd rájön az áremelkedés valamiféle árformulán keresztül egészen 2000ig. Tehát egy hosszú távú döntésről van szó, amely jelentős bizonytalanságot tartalmaz mind a vevők részére, mind a magyar nagyfogyasztók és mind a lakosság részére - ez mind a mai nap ig ismeretlen. Az az automatizmus, amely erre a majdani '96os, általunk ismeretlen árra 8 százalékos automatikus profitot engedményez, mit fog jelenteni? Mivel a tisztelt vevők kellően ismerik a piacgazdasági játékszabályokat, nem fogják megtenni azokat a racionalizálási lépéseket egészen '96 októberéig, nem fogják abbahagyni gazdaságtalan tevékenységeiket, mondván, hogy nekik egy költség plusz nyolc százalék nyereségtípusú árhoz az a jó, ha minél magasabb költséget tud kimutatni. Kérdezem én, hol van ebbe n a formulában az a kötelező kényszerítés, amely az angol energiaszektor privatizációjánál megvolt, s amelyre nálunk is szükség van, ha nominál értékben emelni is kell az árakat - és kell az árkiigazítás, de hosszú távon , hol van az a kötelező nyomás, am ely ezeket az erőműveket és mindenkit, aki ebben az iparágban tevékenykedik, állandó hatékonyságjavulásra készteti. Egy önköltség plusz nyolc százalék nyereségtípusú ár bizony nem az, amelyik ezt a kényszert számukra előírja. Ezek azok a kérdések, ami miat t úgy gondoljuk, hogy mégiscsak szükség van a mai vitára és azt hisszük, hogy ez a vita és a néhány javaslat talán a kormánynál meghallgatásra talál, mert az energiaszektor privatizációja hosszú távra dönti el mind a magyar ipar, a magyar gazdaság, mind a magyar lakosság gazdasági pozícióját és ez egy olyan kérdés, amit nem lehet rövid költségvetési szándékoknak alárendelni, és azt hisszük, hogy a kormány sem így gondolja és megteszi azokat az intézkedéseket, azokat a korrekciókat, amelyeket mi egy jó priva tizáció érdekében most javasoltunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Raskó György felszólalását. Nora Ananieva, a Bolgár Köztársaság parlamentjének alelnöke és kísérete köszönté se ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló Nora Ananieva asszonyt, a Bolgár Köztársaság parlamentjének alelnökét és kíséretének
