Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 1 (120. szám) - Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SCHALKHAMMER ANTAL (MSZP):
1850 tagjait . (Taps. - A küldöttség felá llva köszöni meg az üdvözlést.) Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok. (10.00) Az energiagazdálkodás privatizációjáról szóló politikai vita ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Most soron következik Schalkhammer Antal, a Magyar Szocialista Párt képviseletében. Őt követi majd Torgyán József, a Független Kisgazdapárt részéről. Megadom a szót Schalkhammer Antal képviselő úrnak. SCHALKHAMMER ANTAL (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallg attam a vitában eddig elhangzott hozzászólásokat és Suchman Tamás miniszter úr vitaindítóját; szeretnék is kapcsolódni majd a hozzászólásomban a vitában már eddig elhangzottakhoz. Úgy gondolom, hogy a politikai vitanap megjelölt címében, napirendjében az energiagazdálkodásprivatizáció bizonyos szempontból nem értelmezhető, mert energiagazdálkodást privatizálni nem lehet, legfeljebb az energiaszektorban lévő társaságokat, természeti erőforrást és az ott lévő élőmunkaerőforrást képviselő dolgozókat. Én úgy gondolom, hogy arról kellene helyesen beszélni, ami az energiaszektor privatizációja. És ez bizony igen fontos és kardinális kérdés, több szempontból. A magyar állami, privatizációra váró mintegy 1400 milliárd forint körüli hátralévő vagyonból körülbelül ezermilliárd forintnyi nagyságrendet tesz ki a hazai energiaszektor. Másik specifikuma, hogy ebben a nagyságrendben mintegy 56 nagy társaság képviseli ezt a vagyont: az MVM, a Mol, az öt vidéki gázszolgáltató és egyéb, erre ráépülő petrolkémiai és vegyipa ri - nehéz- és egyéb vegyipari - feldolgozó rendszer. Ezért nagyon fontos, hogy ezekben a társaságokban milyen a privatizáció, milyen az ütem, milyen a mérték; abból a szempontból is végtelenül fontos, hogyha a hátralévő állami vagyon nagyobb részét, kétha rmadát kitevő energiaszektor privatizációja nem sikeres, utána nem nagyon lesz mit privatizálni. Úgy gondolom, azok a mendemondák, megalapozatlan vádak, vádaskodások, amelyek azzal vádolják a hatalmon lévő koalíciót, kormányzó koalíciót, a kormányzatot, a privatizációért felelős minisztert, hogy ezek a lépések elkótyavetyélik a vagyont, nincsenek előkészítve a feltételek, túl gyors a privatizációs lépés; - úgy gondolom, ezek a vádak nem állják meg a helyüket. Természetesen az energiaszektor privatizációja i gen bonyolult, és a rendszer bonyolultsága miatt hallatlan nagy körültekintést és nagy óvatosságot igényel. Amiről Raskó képviselőtársam is szólt - hogy milyen az árhatás, hogy lehet ráengedni a magyar társadalomra, a fogyasztókra a privatizációból követke ző árdinamikát; hogy lehet ezt kezelni , bizonybizony ez fontos kérdés. Csak egyről elfelejtett beszélni; hogy a privatizációt jelen időszakban az előző öt évben meghatározott nemzetközi szerződések, megállapodások, konvenciók és az azt előkészített felt ételrendszer következményeiként kell most gyorsan végrehajtani. Az EUtagsághoz való társult kapcsolódási szerződés feltétele, amely bizonyos mértékig úgy szól, hogy 1997ig szubvenció- és dotációmentesek kell legyenek az árak Magyarországon, az Európai En ergia Charta, a rendszerüzemeltetés biztonsága, a nyugateurópai UCPTE villamosrendszerhez való kapcsolódás kötelezettsége és feltételrendszere. Ezek mindmind olyan feltételt teremtenek az energiaszektor privatizációjánál, amit most kell megoldani - és jó l kell megoldani , és az előző négy évben ebben a kérdésben igazán kevés történt. Tudatában kell lennünk, hogy ezeket az árakat el kell érni, hogy ki kell alakítani az árdinamizmust. Kérem, a magyar olajiparban a gázszektorral és az olajszektorral viselte tték minden
