Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
1650 Magyar Ügyben, az úgynevezett Ötös Bizottság, amit a magyar történelem egyik legszebb fejezetéül lehet odatenni, amely pontosan és részletesen elmondja, hogy mi történt, és lényegében az is benne van, hogy mit hibázott az Egyesült Nemzetek. Ajánlom mindenk inek, hogy az Ötös Bizottság jelentését olvassa el azért, mert tárgyilagosságához nem fér kétség, és a magyar nép csodálatos fellendülése, ha szabadna mondani, felkelése és lelkesedése valóban ott van a lapokon. Ennél a kérdésnél azonban ké t nevet meg kell említenem, ezt kötelességemnek tartom. Egy Jordan nevű angol urat, aki a főtitkára volt ennek a különbizottságnak, és Bang Jensen urat, a dán diplomatát, aki áldozata lett a magyar ügynek. Máig is vitás, hogy öngyilkos lette vagy agyonlőt téke, de ismervén őt, véleményem szerint öngyilkos lett, mert erkölcsi válságba került, azért, hogy megőrizze az Ötös Bizottság által kihallgatott 110 tanú nevét, mert erre vállalt kötelességet. Kötelezték - főleg szovjet nyomásra , hogy adja ki; nem adt a ki. Emiatt kegyetlen harc, fegyelmi eljárás indult ellene. Láttam, hogy összeomlott, és még az sem segített, hogy 1958 januárjában egy este felhívott és azt mondta: kedves Varga László, megoldottuk a helyzetet, a névjegyzéket nem adom ki, magamnak se őrz öm meg, és az Egyesült Nemzetek épületében elégettük. Elégette - de önmagát is! Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni, mert lényegében a magyar ügy áldozata volt ez a kitűnő dán diplomata. Moszkva. A forradalom alatt, kezdetén a Kreml ablakai megremegtek. Ez volt az első eset, hogy a Kreml 1956. október 30án kiadott egy olyan nyilatkozatot, amilyet se előtte, se utána, beismerve a hibákat, amiket a rendszer Magyarországon is elkövetett; elismerve azt, hogy az országok szuverenitása szükséges, és az egyenl őség alapján tárgyalni kell, és nem utolsósorban tárgyalni kell csapataik kivonásáról. Ez azért született meg, mert valójában ők sem tudták, hogy mi fog történni, hogy átmegye a magyar forradalom tüze a többi országra. Valóban egy nagy káosz volt a Kremlb en. Ezért indult el Hruscsov első szovjet vezetőként - se előtte, se utána nem volt ilyen - egy zarándokútra, Bukarestbe, Szófiába, Varsóba és végül november 2án Brionba Titóhoz, hogy megtudja, mi a helyzet. Tito, aki eleinte a magyar ügy mellett állt, ké sőbb átállt, talán saját pozícióit is féltve, és - sajnos - a november 2ai találkozás már azzal végződött, hogy a beavatkozás megtörténik. Egyéni véleményem, de az az érzésem, hogy Hruscsov nem hitt abban, hogy itt nem történik valami komolyabb dolog, és nem hitt abban, hogy az Egyesült Nemzetek esetleg nem akciózik, nem katonailag, de politikailag erősebben, és ebben kért biztosítást a különböző országoktól, amit meg is kapott; de aggályai sajnálatosan nem váltak valóra, mert az Egyesült Nemzetek tétlen m aradt. Washington. A magyar forradalom nem 1956. november 4én bukott el, hanem sajnálatosan 1956. október 26án a washingtoni Fehér Házban, a Nemzeti Biztonsági Tanács ülésén, ahol Eisenhower elnök, a népszerű katona és népszerű elnök - ma már olvasható j egyzőkönyvek tanúsága szerint - a következőket mondotta ezen az ülésen. (13.50) 1956. október 26át írunk. Igen, veszélyes dolgok vannak KözépKeletEurópában, Magyarországon. Hruscsov nehéz helyzetben van, szélsőségekre is elragadtathatja magát, világhábo rú is lehet. Ez lett a veszte a magyar forradalomnak, hiszen világháborúra senki se gondolt; senki se gondolt arra, hogy az amerikaiak katonailag beavatkoznak, de arra igen, hogy nagyobb segítséget kapjanak. Másnap, október 27én az akkori amerikai külügym iniszter, Foster Dulles úr Dallasban előadást tartott, és a következőket mondotta: az Egyesült Államok nincs katonai szövetségben Magyarországgal. Ezt mindenki tudta. Azért mondotta, sajnos, hogy zöld fényt adjon egy beavatkozásnak. Megvan a távirat, amibe n értesítette, sőt utasította az akkori amerikai követet Moszkvában, Bohlen urat, hogy ezt a beszédét mutassa meg Hruscsovnak és Bulganyinnak. Mintha nem tudták volna!
