Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
1645 Művelődési Minisztérium tervezete miatt, ami a Magyar Könyvalapítványt érinti. Ugyanebben az időben röppent fel újra a m agyar Operaház és az Erkel Színház elválasztásának híre. Nemrégiben tudósítottak arról, hogy a Nemzeti Színház minisztérium által kiírt főrendezői pályázata sikertelenül záródott le. Tegnap pedig már a külföldi magyar kulturális intézetek jövője fölé sötét lettek felhők. Valami baj lehet itt, valami nem jól működik ennél a tárcánál, valami nem stimmel. Talán túl sok rossz hír kel lábra mostanság. Amikor leginkább szükségünk volna külországi jó hírünkre, ami megszűnőben van, akkor szüntetnek meg, vonnak össze olyan intézeteket, amelyek a magyar kultúrát közvetítve járulnak hozzá Magyarország jó híréhez, pont akkor, amikor újabbakat kellene nyitni. Nem tudni, hogy ez a költségvetési megszorítás jelentie a Római Magyar Intézet két igazgatói státuszának megszünt etését vagy összevonását, vagy ez csak a Bulgáriai Kulturális Intézet bezárását jelenti. Talán a költségvetési törvény vitája kielégítő választ ad erre a kérdésre. Vagy a Nemzeti Színház ügye továbbra is csak ügy marad? Oka kell hogy legyen annak, hogy a m ost újra kiírt pályázat ismét sikertelenül záródott le. Szomorú dolog ez. Szomorú az is, hogy még mindig nincs nyugvóponton az Operaház és az Erkel Színház közös sorsa, hiába a szakma tiltakozása, tisztázó beszélgetésre való invitálása. Úgy látszik, ebben nem érdekelt a minisztérium, és úgy látszik, hogy a főváros vezetése sem. Tisztelt Ház! Közösen tiltakoztak irodalmárok, művészek, kritikusok és mások a Művelődési Minisztérium tervezete miatt. Ezt a közös tiltakozást lehet hisztérikusnak nevezni, mint tet te azt a Művelődési Minisztérium helyettes államtitkára, csak éppen nem szerencsés. Nem szerencsés továbbá az sem, hogyha valaki - például ugyanezen személy - úgy tájékoztatja a kuratóriumot, hogy amennyiben nem alakulnak át közalapítvánnyá, nem részesülne k költségvetési támogatásban. Lehet ezt az eljárást zsarolásnak nevezni, és lehet, hogy csak parányi stílushibának minősíthetjük ezt, kinekkinek ízlése, vérmérséklete, érdekeltsége szerint. Ilyen nyilatkozatok az illetéktelen állami beavatkozás lehetőségé nek gyanúját keltik. Ez a gyanú akkor kel fel, amikor egyszerre beszélnek költségvetési támogatásról és a közalapítvánnyá való átalakulásban személyi változásokról. Ezért talán nem érdemes olyanokat írni egy előterjesztésben, hogy a kuratóriumot át kell vi lágítani. Az átvilágítás a gazdálkodásra, a közpénzek jobb ellenőrzése céljából talán jó kifejezés, ám személyekre vonatkoztatva ilyen esetben nem egy hatályos törvény alá eső témáról van most szó, politikai találgatásokra adhat okot, olyanra is, hogy a ko rmányzatnak tetsző személyeket fognak kinevezni majd. Ezt nem hiszem, mert voltak már olyan döntések, amelyek az értékegyensúlyt, a politikai egyensúlyt hozták létre, s ezek éppen minisztériumi döntések voltak. Tisztelt Ház! Összegezve az elmondottakat: ez a politikai stílus, a megfelelő tájékoztatás és párbeszéd hiánya bizalmatlanságot ébreszt mindenkiben. Egyszerre, egy időben ennyi rossz hír csak a figyelmet osztja meg. Azért beszéltem tehát ezekről együtt, mert ismétlődő események sorozatáról van szó, v isszatérő jelenségről, nem szeretném ha elmennénk emellett szó nélkül. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Dr. Kelemen András tapsol.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szintén napirend után kíván felszólalni dr. Varga László úr, a Kereszténydemo krata Néppárt képviselője. Megadom a szót. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívüli ügynek is mondhatnám, amiben felszólalok, mert a napokban lezajlottak méltóságteljesen az október 23ai ünnepélyek, de úgy érzem, hogy egyszer az igen tisztelt Házban beszélni kell arról, hogy mi történt október 23a és november 4e között kint a világban, a világ sajtójában, televízióiban, rádióiban, de főleg az Egyesült Nemzetekben, Moszkvában és Washingtonban. Az eseményeknek rész ben nemcsak tanúja, hanem résztvevője voltam, és talán egykét olyan eseményt is el tudok mondani az igen tisztelt Háznak, ami először kerül nyilvánosság elé.
