Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
1626 (11.40) A sok egyetértés még nem magyarázná a hozzászólási szándékot. Szót azért kértem, mert az eddig elhangzott ellenzéki vezérszónoki vélemények alapján úgy tűnik, hogy azok az összefüggések, amelyek az írásos dokumentum, az államtitkári expozé és a mögötte meg húzódó tartalom alapján jól beláthatóvá tették az 1994. évi gazdaságpolitikát és annak eredményeit, nem kerültek elismerésre, nem kerültek elfogadásra. Az eddig elhangzott ellenzéki vezérszónok tulajdonképpen kivétel nélkül egyoldalúan emeltek ki jelensége ket a tavalyi gazdaságpolitika értékeléséből, jó néhány esetben az összefüggéseket figyelmen kívül hagyva - fájdalom, esetenként nagyon tudatosan eltorzítva azokat. Ez a magyarázata annak, hogy szót kértem. Három témát szeretnék érinteni. Először a '94es gazdaságpolitika rövid értékelésével, néhány összefüggésével szeretnék foglalkozni, ezt követően a pótköltségvetés indokoltságáról mondanék néhány gondolatot, végezetül, harmadik témaként néhány olyan hivatkozásra szeretnék kitérni, amelyek nem voltak mega lapozottak, és amelyek azt a látszatot keltették, keltik, vagy próbálják elfogadhatóvá tenni a parlamentben, mintha a '94. július 15én hivatalba lépett új kormány egész egyszerűen, előkészített anyagok tudatos késleltetésével, nem a gazdaság és az államhá ztartás lényegi ügyeivel foglalkozott működésének első félévében, tehát az 1994es esztendő második felében. Először a gazdaságpolitikáról. Az előző vezérszónoki hozzászólásban Szilágyiné Császár Terézia nagyon részletesen és nagyon pozití van elemezte a magyar gazdaság növekedési pályára állásának összefüggéseit, a reálgazdaság valamennyi elemét, mintegy egyoldalúan hangoztatva ennek a gazdasági növekedésnek a pozitívumait. Megengedte magának azt a következtetést, hogy isten igazából egyetl en lecke van, nem törődve semmi mással: erősíteni, növelni, megtámogatni ezt a növekedési pályát, hiszen ez vezet ki adósságcsapdából, életszínvonalproblémákból, szociális feszültségekből, minden másból. Mi van akkor, ha ezt a látszólag rendkívül pozitív és nagyon szimpatikus érvelést nem fogadjuk el, hanem egy kicsit megpróbálunk utánanézni, mi is húzódik e mögött a valóban örvendetes növekedés mögött? Két összefüggést ajánlok a jelenlévők figyelmébe, és miután kevesen vagyunk, talán nem igazán provokatív , ha sok számot mondok. Merem feltételezni azt, hogy úgyis csak azok ülnek itt, akiket a téma érdekel, így tehát talán őket nem fárasztja. Az egyik, hogy milyen kereslet valósította meg ezt a gazdasági növekedést a reálgazdaságban, a másik pedig, hogy e ke reslet háta mögött milyen finanszírozási források húzódtak meg. Ha ezek az összefüggések is bizonyíthatóan pozitívak, akkor meghajtom a fejem az előtt az érvelés előtt, amelyet nemcsak Szilágyiné, hanem az eddigi összes ellenzéki vezérszónok elmondott. Néz zük a keresleti oldalt: a 2,9 százalékos GDP, az ipari, a mezőgazdasági, a szolgáltatási, a beruházási, a fogyasztási és az exportnövekedés különböző mértékei mögött keresleti oldalról milyen effektív hatások húzódnak meg! Először meghúzódik egy 3,9 milliá rd dolláros folyó fizetésimérleghiány. Az egy olyan kereslet, ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaságnak 1994ben ahhoz, hogy növekedni tudjon, növelhesse beruházásait, felhalmozását, fogyasztását, exportját - és így tovább, nem sorolom a konkrét adatokat , ipari termelését, mezőgazdasági termelését, 3,9 milliárd dollárnyi effektív vásárlóerőt kellett bevonnia a világból. Ennyivel költött többet a realizált GDPnél, devizában mérve. Ha a hazai államháztartásra nézzük ugyanezeket az adatokat, akkor ehhez a növekedéshez egy 364 milliárd forinttal nagyobb kiadás járult, mint amennyi bevétellel rendelkezett a tavalyi esztendőben a magyar államháztartás. Van tehát keresleti oldalról két olyan forrásunk, amellyel a magyar gazdaság 1994ben nem rendelkezett. Ha m ost nemcsak az aggregált mutatókat tekintem, hanem a keresletnek egy másfajta szerkezetét, tehát azt nézem meg, hogy effektív források kinek a kezében voltak, akkor a következők adódnak. 1994ben a lakosság végső fogyasztását és megtakarításait egy 89 szá zalékos reálbérnövekedés finanszírozta. 2,9 százalékos GDPnövekedésről van szó és 89 százalékos
