Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
1627 reálbérnövekedésről! A kettő között van 56 százalékpontos különbség, amire még a legelvakultabb elemző sem mondhatja, hogy e mögött gazdasági teljesítménynövekedés húzódott meg. Mi volt a forrása ennek az 56 százalékos teljesítménnyel meg nem alapozott reálbérnövekedésnek? Az államháztartás túlköltekezése az egyik oldalon, a megalapozatlan bérnövelések és a megalapozatlan adóalapcsökkentések. Tessék csak a tbjárulék adóalapmentességére, az állampapírvásárlások spekulatív adóalapcsökkentő tételeire gondolni; de tessék csak a csődbe jutott vállalatok megmentését szolgáló reorganizációs állami kötelezettségvállalásokra gondolni, ami azon az oldalon a más ik oldalról veszteséges cégek bérkiáramlását tette lehetővé! Ha még tovább folytatom ezt az elemzést, akkor lényegében az derül ki, hogy tovagyűrűzött ez a fajta, teljesítménnyel alá nem támasztott többletjövedelem az inaktív szférában is. Hiszen a bérköve tő nyugdíjautomatizmus - bármilyen szimpatikus egyébként, megengedem, és bármennyire rászorul minden magyar nyugdíjas a nyugdíjemelésre - egy 56 százalékos meg nem alapozott reálnyugdíjemelkedést valósított meg 1994ben! Tizenkilenc százalék fogyasztóiáremelés mellett volt egy bruttó 25 százalékos nyugdíjemelés! A kettő közötti különbség megint annak az államháztartási hiánynak a mértékét növelte, amely bruttó módon 364 milliárd forintra tehető 1994ben. Nem mondom tovább a számokat, csak annyit akarok l evonni következtetésként, hogy az önmagában véve pozitív jelenség, mármint a reálgazdaságban bekövetkezett növekedés, keresleti oldalról nem a magyar gazdaság tartós keresletbővülésére, hanem idegen forrásokra és az adósság növelésére alapozott. A kérdés e zek után mindössze az, és erre kellett választ adni az új kormánynak - a tavalyi második félévben működőnek és a mostaninak is , hogy vajon ez a meg nem lévő kereslet tartósan fenntarthatóe. Erre a kérdésre pedig csak akkor lehet válaszolni, ha ennek a k eresleti oldalnak a finanszírozási részét tekintjük át. És ez a második összefüggés - itt is csak a számokat mondanám. Milyen volt ennek a többletköltekezésnek a finanszírozása? Az államháztartás elköltötte a teljes lakossági megtakarításokat. Tessék megné zni a számokat: az 294 milliárd forint. 364 milliárd a deficit, ami azt jelenti, hogy nemcsak a teljes lakossági megtakarítást költötte el az államháztartás, hanem még 70 milliárd forintnyit külső forrásbevonással finanszírozott. Tehát csak az államháztart ási deficithez igénybe kellett venni az utolsó fillérig az összes magyar megtakarítást, plusz 70 milliárd forintnak megfelelő devizát - ez az akkori árfolyamon körülbelül 600 millió dollárnak felel meg. Ezen kívül a teljes vállalkozói szféra hitelszükségle tét külső forrásokból finanszírozta a magyar gazdaság, nettó 3,3 milliárd dollárnyi összegben. Ha ezeket összerakjuk, az derül ki, hogy finanszírozási oldalról összesen 450 milliárd forinttal többet költött végső felhasználásra Magyarország 1994ben, mint amennyit ugyanabban az évben a GDPben realizált. Kérem tisztelettel: ha egy ország második évben ismétli meg - és most tekintsünk el a jó szándéktól és minden mástól, választási fogásoktól, népszerűséghajhászástól, amiben vastagon benne vannak ezek a mot ívumok , hogy a hazai végső felhasználása közel 10 százalékkal nagyobb, mint a realizált GDPje, hogy meredeken nő a belső államháztartásban a nettó adósságállomány, és persze aztán a kamatterhei megjelennek a folyó költségvetésben, az az ország nem finan szírozható! (11.50) És ez nem katasztrófapolitika, nem a teljesítmények, az elért eredmények leértékelése, hanem a mindenkori kormány felelőssége. Mert közben volt az előző években egy török, egy indiai, majd közvetlenül előttünk egy mexikói szindróma. Job b pozíciókban veszítették el ezek az országok a fizetőképességüket, sokkal kevésbé kiszolgáltatott szituációban, mint Magyarország. Ha tehát egy kormány felelősen gazdálkodik, akkor nem elég fölülni egy egyébként népszerű hullámra, hanem azt is meg kell né zni, hogy meddig tudja ezt a gazdaságpolitikát finanszírozni.
