Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a KDNP
1623 gazdaságban nem zajlottak le forradalmi változások, és nem reagált hevesen a gazdaságpolitika - igaz, 1994ben még kevésbé drasztikus - beavatkozásaira. A teljesí tések a költségvetési előirányzatokat kisebb eltérésekkel ugyan, de hozták, az 1993. évihez képest pedig nem jelentkeztek jelentős szerkezeti változások. Megjelentek azonban az első komoly jelei az egyensúlyhiánynak, amely az egész mai gazdaságpolitikát ur alja, az adósságszolgálat és a kamatterhek drasztikus növekedése, hogy egyik évről a másikra kétszeresére nőttek. A gazdasági növekedés viszont egyértelműen és ma már megcáfolhatatlanul megindult. A törvényjavaslat indoklásának I. fejezete kiváló összefogl alását adja annak a komplex növekedésnek, amely az 1994. évben erőteljesen megkezdődött. Ebben a növekedésben a fogyasztás mindössze 12 százalékkal részesedett, a beruházások 1112 százalékkal voltak nagyobbak az előző évinél, az export növekedése pedig 1 415 százalékos volt. Növekedett az ipari, a mezőgazdasági termelés, az építőipar, az infrastruktúra, javultak az anyag- és energiafelhasználási fajlagosok, és nőtt a termelékenység. Igaz, az indoklás szerint a gazdasági növekedés megindulása importtöbble ttel is járt, és ez rontotta fizetésimérlegpozíciónkat. Mégis a növekedés általános, komplex jelenség volt, amely először adott reménységet arra, hogy a rendszerváltás után létrejött liberalizált árak és reálisabb árfolyamok mellett valóságos jövedelmet t ermeljünk és kinőjük adósságainkat. A kormány azonban a fenyegető költségvetési hiány és fizetésimérleghiány miatt meghozott néhány olyan intézkedést, amelyek csak halvány előfutárai az idei drasztikus beavatkozásoknak. Érdemes megnéznünk ezeknek az intéz kedéseknek a hatását a tavalyi zárszámadási anyagban és annak indoklása alapján. A jelentés szerint az augusztusi forintleértékeléssel az árversenyképesség további javulását teremtettük meg, a külső konjunkturális helyzet mellett ez is szerepet játszott ab ban, hogy az export dinamikusan nőtt. Ugyanakkor a leértékelések az importot nem tudták visszafogni. Annál nagyobb hatása volt az augusztusi egyszeri nagy leértékelésnek az inflációra. A jelentés azt írja: a második félévben az infláció gyorsulása volt tap asztalható, amelyet a fizetési mérleg és az államháztartás hiányának mérséklése érdekében tett intézkedések idéztek elő. Ugyancsak itt olvasható, hogy kizárólag a növekedésnek köszönhető, hogy a termelői áralakulás nem tért el a prognosztizálttól, és hogy a számítottnál nagyobb átlagnövekedés nem járt együtt a költségoldali és keresleti infláció lényeges felerősödésével. Miközben tehát az importvisszafogás nem sikerült, s az exportnál sem mutatható ki, hogy az a leértékelés következménye, világosan látszik az év második felében jelentkező jelentős inflációs hatás. (11.30) Bár az agrárvámok bevezetése valószínűleg megmutatkozik majd a vám- és importbevételek növekedésében, ez az intézkedés éppen úgy, mint az agrárexporttámogatások automatikus emelkedése - am ely ugyancsak megjelenik a költségvetés kiadási oldalán , valószínűleg komolyan közrejátszott az inflációs nyomás növekedésében. A jelentés ugyan arról ír, hogy a nagy augusztusi forintleértékelés hatására is az exportárak növekedése 5 százalékkal haladta meg a belföldit, szemben az 1993. évi 2 százalékkal, és így az olló a belföldi és külföldi értékesítés árszintje között kinyílt, hangsúlyoznunk kell, hogy éppen ezek azok a nagyon átmeneti hatások, amelyeket a leértékelés által indukált inflációs hullám t ökéletesen eltöröl. A kormány harmadik nagy gazdaságpolitikai merénylete a kedvezményes áfakulcs emelése volt. Amint már említettem, a költségvetésben a megnövekedett áfabevételekben valószínűleg benne vannak ezek a hatások is. Ugyanakkor van kettős mellék hatása, amely a gazdaságban jelent meg: növelte az inflációs nyomást, hozzáadva a többi intézkedéshez; és mivel a kedvezményes kulcs elsősorban szociális indokok alapján volt kedvezményes, azt a réteget sújtotta, amelyet a legjobban kellett volna óvni. Az 1994 óta hangoztatott energiaáremelés ugyancsak az inflációs nyomás további erősítését jelezte előre. Látható tehát, hogy mindezek az intézkedések irányukban teljesen hasonlóak
