Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalásának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
1563 az 1993. évi VI. törvény a maga idejében egy rendkívül fontos törvény volt. Fontos volt azért, mert a rendszerváltás eredményeként szükségszerűen, mondhatnám, hála istennek, az eddigi úgynevezett központi direkt, kézivezérlésű irányító struktúrák szétestek, és mert e törvény volt hivatott elősegí teni a piacgazdaságnak megfelelő, a piacgazdasággal konform, a közigazgatást befolyásoló, piacorientáltan irányt mutató rendszer biztosítását. Ugyanakkor elmondható, hogy e törvény a megszületésekor rendelkezett jó néhány gyenge ponttal is. Ezekre a gyenge pontokra az akkor ellenzékben lévő SZDSZ a parlamenti vita során jó néhány esetben felhívta a figyelmet, de talán a legnagyobb hibája az volt, hogy későn született meg. Ezzel a késéssel, mely körülbelül két évre tehető, súlyosbította a rendszerváltással s zinte természetesen velejáró, agrárszférában jelentkező nehézségeket. Hibái ellenére azonban ez a törvény az elmúlt két és fél évben összességében eredményesen szolgálta a mezőgazdaságot. A hibák azonban hibák maradtak, sőt az élet újabb betegségeket diagn osztizált a törvényben. A kormányt dicséri, hogy ezt a diagnózist felismerte és vállalkozott a terápiára. A gyógykezelés módját a mezőgazdasági bizottság igyekezett javítani. A jobbító szándékú viták során koncepcionális eltérések is megmutatkoztak, melyek megvilágítása érdekében célszerű végiggondolni az eredeti törvény működési mechanizmusát is. Eszerint a piac diktálta anomáliákat a kormány közgazdasági eszközökkel igyekszik tompítani. Ezek az eszközök három fő csoportra oszthatók, úgymint a garantált ár és a hozzá rendelt kvóta technikájával dolgozó közvetlen szabályozási forma, másodsorban a közvetett szabályozás, melynek technikája az irányár megállapítása, a különböző pénzügyi normatív támogatások, valamint az export és import engedélyezések, harmadso rban pedig az agrárpiaci befolyásolás, ahova a különböző intervenciós technikákat lehet sorolni. Ez a mechanizmus a kormány oldaláról a rendtartási bizottság és az FM Agrárrendtartási Hivatala, míg a termelői oldalról az érdekképviselet, jelesül a termékt anácsok között kialakult alku útján valósul meg. A mechanizmus egyik gyenge pontja éppen itt található. Nevezetesen az, hogy a kialkudott eredményt a miniszter a terméktanáccsal kötött szerződésben rögzíti ugyan, de a szerződés a kormány részére kötelező, s ami a legfontosabb, betartatható. A terméktanács esetében a szerződések ugyancsak kötelezőek, de nem biztos, hogy betarthatók. Betartható akkor, ha a terméktanács tagjai számára a szerződés előnyös, de ha előnytelen elemeket tartalmaz - mint például a kü lönböző korlátozások, amelyek esetleg anyagi hátrányokkal is járnak , akkor a betarthatóság esetenként már megkérdőjeleződik. Megkérdőjeleződik azért, mert a terméktanácsok az egyesülési törvény alapján képződött önkéntes egyesületek, nincs kötelező tagsá g, a kilépés és belépés úgy és akkor lehetséges, amikor az érdek azt diktálja. Ugyanakkor kétségtelen előny, hogy a terméktanács vertikálisan szerveződő egyesület, mely adott esetben az egész termékpályát felölelheti. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy egyeg y terméktanács elismeréséhez szükséges részvételi arány, az 50 plusz egy százalék megvane a termékpályák szereplőinél, vagy ezen belül milyen a képviseleti arány, bizony azt tapasztaljuk, hogy a szükséges részvételi arány egyes időszakokban megkérdőjelezh ető. De ha ennél tovább megyünk és az eredeti törvény szerinti 6. § (3) bekezdést vesszük figyelembe, mely a kötelező elismerési szintet írja elő, tehát a garantált áras termékek esetében a 80 százalékos tagságot, míg a nem garantált áras termékeknél a 65 százalékos tagságot veszi alapul, a kép még jobban megkérdőjelezheti a terméktanács legitim partnerségét, és akkor még nem beszéltünk azokról a lehetetlen helyzetekről, amikor egy termékpályának több terméktanácsa van, mint például a zöldség vagy a fűszerp aprika, mely utóbbinál a terméktanácsok szövetségéről is beszéltek. (19.10) Ezek a tények kétségtelenül nehezítik a törvényi szabályozást, annak hatékony működését. Ennek a helyzetnek a feloldását szolgálná talán a mezőgazdasági bizottság módosító javaslat a, amely szerint a miniszter az Agrárkamara osztályát is elismerheti terméktanácsnak - hangsúlyozom:
