Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KŐSZEG FERENC, az SZDSZ
1471 kormány magáévá tette a javaslatot. Eszerint a törvény elf ogadásával egyidejűleg az Országgyűlés határozatban kötelezné a kormányt, hogy záros határidőn belül vizsgálja felül a nemzetbiztonsági szolgálatok rendszerét és válaszoljon a kérdésre: indokolte, hogy a Magyar Köztársaság, amelynek egyetlen és rendkívüli mértékben centralizált rendőrsége van, öt titkosszolgálatot tartson fenn. A nemzetbiztonsági szolgálatok átvilágítása az államháztartási reform keretében is indokolt, hiszen a hivatalok - egyébként szűkös - tervezett költségvetési támogatása 1996ban már a 10,5 milliárd forintot is meghaladja. A külföldi nemzetbiztonsági törvények, amelyek jelenlegi formájukban Nyugaton is új, az elmúlt tíztizenöt évben keletkezett jogszabályok, a belföldi biztonsági szolgálatok tevékenységi körét a klasszikus állambizton sági feladatokra korlátozzák. Ezek a kémelhárítás, a terrorelhárítás és az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére, az alkotmányos intézmények működésének törvényellenes befolyásolására irányuló törekvések felderítése és elhárítása. E szikár meghatározásho z képest a mi törvényünk feladatkatalógusa terjengős és egyúttal fontoskodó - ezen azonban a dolgok jelenlegi állásánál már kár búslakodni. A lényegi vita - mint azt expozéjában miniszter úr is említette és a sajtóból is közismert - az SZDSZ és az előterje sztő, illetve háttérben a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal között arról szólt, hogy szerepeljene a hivatal feladatai között nevesítve a szervezett bűnözés felderítése. Mi ezt határozottan elleneztük, nem csupán azért, mert a "szervezett bűnözés" pu blicisztikai vagy kriminalisztikai kategória, amelynek nincs pontos törvényi meghatározása, és főképpen nem azért, mert a rendőrséget történetesen szabaddemokrata belügyminiszter felügyeli, hanem azért, mert a titkosszolgálatok jogszerű működését - ellenté tben a rendőrségével - a nyilvánosság nem képes, az ügyészség pedig nem jogosult ellenőrizni. Nem tartottuk kívánatosnak azt, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat - a maga sokkal nagyobb szabadságával - afféle "szuper rendőrség"ként léphessen fel, tetszése s zerint értelmezze feladatkörét, miközben a rendőrségi törvény a bűnfelderítés és a bűnüldözés területén a rendőrségnek is kellőképpen biztosítja a titkosszolgálati eszközök használatát. A titkosszolgálatok törekvése tevékenységi körük bővítésére egyébként nem hazai specifikum. A két világrendszer katonai szembenállásának megszűntével a titkosszolgálatok világszerte identitászavarba kerültek; ezért keveredett az amerikai hírszerzés ipari kémkedés gyanújába a szövetséges országokban, ezért folytat a német hír szerzés hasadóanyagcsempészeti játszmát önmagával. Talán nem alaptalan a feltételezés, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal is a helyét keresi és hogy szervezeti érdeke is feladatkörének növelése. Hiszen a totális állambiztonság végnapjaiban a jogelőd szerveze teinek, plusz a jogutód nélkül megszűnt belső reakcióelhárításnak az összlétszáma 3400 fő volt, a Nemzetbiztonsági Hivatalé pedig - a jelenlegi szűk feladatmeghatározás és a többszöri leépítés ellenére - 7845 fő. Ez utóbbi, gondolom, nem titkos adat - én a Heti Világgazdaság múlt heti számában olvastam. A következő kérdéskör, amelyet a nemzetbiztonsági törvények szabályozni szoktak, a szolgálatok kormányzati irányítása - bár a tényleges irányítási hierarchia nem mindig felel meg a törvényekben leírt szabál yozásnak. A biztonsági szolgálatok működése, illetve túlműködése kétféle veszélyt jelent. Az egyik - általában erre szoktunk gondolni - az, hogy a szolgálatok, mindenekelőtt a belföldi biztonsági szolgálatok túlterjeszkednek feladatkörükön, és vagy a maguk szakállára, vagy a kormány jogosulatlan igényeinek megfelelően önkényesen gyűjtenek adatokat az állampolgárokról. Nem kisebb veszély azonban, ha a titkosszolgálatok nem az alkotmányos jogokat, hanem a kormány politikáját értelmezhetik a maguk szájaíze sze rint. Például buzgó hírszerzésbe kezdenek olyan országban, amellyel a kormány éppen javítani kívánja kapcsolatait. Ezért akár a belügyminiszter a szolgálatok kormányzati felügyelője, akár a miniszterelnök - mint az országok többségében , a legtöbb országb an létezik valamilyen koordinációs csúcsszerv, amely a kormány politikai igényeit továbbítja a szolgálatoknak, és a kormány, illetve a miniszterelnök nevében felügyeli a szolgálatokat.
