Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
1464 Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót. CSÉPE BÉLA (K DNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A tegnapi napon, nemzeti ünnepünkön fejet hajtottunk '56 emléke és mártírjai előtt és valamiképpen számot vetettünk mai helyzetünkkel is. Egy korabeli amerikai újság meghatározása szerint akkor egy bátor nép új i rányt szabott a történelem menetének. Ez a nagyszerű - méltán mondhatjuk - világtörténelmi tett a forradalom eltiprása után tabu lett ebben az országban. Miután azonban a mártírok eltemetésével és a sok év után először szabadon választott parlament első tö rvényével ez az esemény méltó rangot kapott, mára, 39 év múltán az a fényes tett mintha csak ünnepi alkalom tárgya lenne és megszűnt volna élő hatóerő lenni. Ezért kívánok röviden szólni egy ünnep tanulságairól és '56 bujkáló szelleméről. Abban a történelm i pillanatban a magyar nép egységbe tudott forrni, mára, amikor a kivégzettek utolsó kiáltása: "Éljen a független, szabad Magyarország!" megvalósult, a magyar társadalom széttöredezett, mintha egy nemes cél érdekében sem tudna összefogni. Abban a történelm i pillanatban a magyar nép - hagyományai alapján - olyan értékek mellett állt ki és tett hitvallást, melyek a mindenkori haladás, az emberi méltóság örök értékei, és amelyek mára lelkeinkből mintha már nem sugároznának eléggé, de olyan fényesen semmiképpen . Ezért sürgetjük a társadalmi erők összefogását az egyetemes emberi és nemzeti értékeink alapján megfogalmazható célokért az egész magyarság boldogulása és jövőnk érdekében. Ne gondoljuk, hogy csak akkor volt sokat jelentő történelmi pillanat. Napjainkban is egy új ezredéves sors dőlhet el mai hétköznapjainkban a magyarság számára. Ez az ünnep eléggé felszínre hozta ennek a népnek az elégedetlenségét a jelenlegi kormányzattal szemben. Itt és most is le kívánjuk szögezni, hogy szilárdan állunk a demokrácia talaján, hiszen mártírjaink is ezért haltak meg. A demokrácia keretében viszont több megoldás van, ilyen lenne a kormány lemondása is, melyet ezen az ünnepen többen követeltek. A kormány másfél éves tevékenysége alapot adott ilyen követelésre s mindenképpe n alapot adott arra, hogy kiformálódjon egy olyan ésszerű, az ország gazdaságát rendbehozni, európai integrációnkat megvalósítani tudó, értelmes, minél szélesebb tömegekre támaszkodó, kormányzóképes alternatíva, mely akár előrehozott, akár az idejében megt artandó demokratikus választásokon a jelenlegi kormányzást felváltani képes. A hatalmon lévő koalíciónak is le kell vonnia ennek az ünnepnek a tanulságait. Azt, hogy óriási parlamenti többség birtokában - vagy talán éppen azért - nem tudta igazán megszólít ani a társadalmat, és az ünnep elmúltával is újabb demonstrációk, megmozdulások, sztrájkok készülődnek. Felszólítjuk a kormányt, hogy ezekre ne a karhatalom erősítésével, hanem a kormányzati módszerek megváltoztatásával készüljön. 1956 ünnepe nemcsak emlék ezés, hanem mindenkor kötelező számvetés mindenki számára: egyének, közösségek, testületek, kormányzat, pártok, akár kormányzó, akár ellenzéki pártok számára, mert népünknek - melynek ilyen a történelme és ilyen mártírjai vannak - gyásza mégsem lehet lever ő. Arany János szavaival: "Van élni abban hit, jog és erő." Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván fra kcióvezető úr, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "Minden meghasonlott ország elpusztul és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fenn." - olvassuk a Máté evangé liumban. 1956 októberének a szinte példa
