Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
1465 nélkül álló nemzeti egység jegyében kitört forradalomnak és szabadságharcnak 39. évfordulója egy meghasonlott, széteső Magyarországot, meghasonlott és széteső vezetést és társadalmat talált hazánkban. Mert mi mással , mint önmagával való meghasonlással lehet magyarázni, hogy a köztársasági elnök úr - '56 résztvevője és megszenvedője - inkább egy, bár nagyon fontos, de mégis más által is képviselhető magyarországi részvételre vállalkozott az ENSZben, mintsem nemzeti ü nnepünkön a saját egykori bajtársaival való találkozást és a velük való szembesülést választotta volna. (10.20) De meghasonlott a kormány is, melynek szocialista tagjai közül eddig már öten lelkiismeretükre hallgatva nem vállalták tovább megbízatásukat. Me ghasonlott maga a miniszterelnök is, aki önmagában nem tudta feldolgozni, hogyan lett a kisemberek patrónusából egy elhibázott, a kisembereket tönkretevő gazdaságpolitika kiszolgálója; hogyan lett - mint ezt a televízió tegnapi műsorában este Hegedűs B. An drás boncolgatásában hallottuk - az '56os szabadságharcot leverő szovjet csapatok mellett szerepet vállaló karhatalmistából '56ot megünnepelni kényszerülő miniszterelnök - bár azért az operaházi ünnepséget sikerült elkerülnie. Meghasonlott és széteső az ország közigazgatása, hadserege és rendőrsége is. Ez utóbbi az egyre romló közbiztonság, ugyanakkor ellehetetlenülő munkakörülményei hatására demoralizálódott, amit jelez a kihallgatás közben agyonvert állampolgár esete, illetőleg a kommandósok pótcselekvé se, amikor is halált megvető bátorsággal szitává lőttek egy egyetlen szekercével "állig felfegyverkezett" elmebeteget. És meghasonlott, megosztott és széteső az ellenzék is, ahol napirenden van egymás rosszindulatú címkézése, ugyanakkor valódi értékeink ki sajátítási kísérlete, ezáltal lejáratása... (Zaj.) .., ahelyett, hogy reális, földön járó és végrehajtható program jegyében '56 nemzeti egységet idéző szellemiségéből merítene. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum képviseletében szombaton, 21én részt vet tem Münchenben, a Keresztényszociális Unió fennállásának 50. évfordulóján rendezett ünnepségeken... (Közbeszólás a bal oldalról: És ez kit érdekel?!) Amikor Theo Waigel, a CSU elnöke Giczy György KDNPelnök urat és engem üdvözölt, az Olympia Halle sok tíz ezres közönsége azt a megjegyzését, hogy "Soha nem felejtjük el, amit a magyarok a német újraegyesítésért tettek", hatalmas ovációval fogadta. Ez persze jólesett. Ám hazai közállapotaink ismeretében azonnal feltört gondolataimban a magyarságra vonatkoztatv a a megfeszíttetett gúnyoló golgotai tömeg: "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani!". És ez mindennél nyomatékosabban megerősített annak a sokszor hallott, ám pusztába kiáltott megállapításnak az igazában, hogy minden gazdasági bajunkat elismerve, hazánk létét és megmaradását nem elsősorban a költségvetési, hanem a morális, az erkölcsi deficit veszélyezteti. Kedves Képviselőtársaim! Felelősségünk egyetemleges. Hiába gyártjuk itt mi futószalagon az Európai Unióval harmonizáló törvények szá zait, ha alkalmatlannak bizonyulunk hazánk erkölcsi megújulásának megteremtésére. Mert csak így számolható fel az a meghasonlottság, amely az országot, a városokat és ezt a házat is pusztulással fenyegeti! Erre kötelez ma minket 1956 öröksége. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak kétperces reagálásra. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy amit ellenzéki képviselőtársaink megfogalmaztak 1956tal, a me gemlékezéssel kapcsolatban, abban valóban sok megszívlelendő gondolat van. Csak egyet tudok érteni a nemzeti összefogás szükségességével; egyet tudok érteni Torgyán József úr minősítésével,
