Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke:
1342 Kétségtelen, hogy a korábbinál határozottabb törekvések láthatók a kincstár megvalósítására, ami feltehetően számos problémát megold; nem látjuk ugyanakkor, hogy az államháztartás mérlegrendszerének kidolgozásában előrelépés történne. Enélkül viszont a részletek kidolgozása olyan, mintha falak nélkül bútoroznánk be a házat. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi zárszá madások történetében egyedülálló, hogy az 1994. évi zárszámadás kapcsán az Állami Számvevőszék nemcsak szöveges módon, hanem számszakilag is javasolja helyesbíteni a számokat. Miért tettük ezt, és miért éppen most? Először is azért, mert kézzelfoghatóvá ak artuk tenni, hogy bizonyos elszámolásokat a helyükre kell tenni. A korábbi szöveges észrevételeket figyelmen kívül lehetett hagyni a zárszámadási viták lezárultával. Másodszor, de legfőképpen azért, mert a vámbiztosíték bevételként történő elszámolása jele ntősen növeli a bevételi főösszeget és csökkenti a költségvetési hiányt, amit a Számvevőszék - ha tudomása van róla - nem engedhet meg. A nagyobb hiány, miközben hosszabb távon növeli az államadósságot, nem kellemes, de attól, hogy nem veszünk tudomást ról a, nem oldódik meg a probléma! E gyakorlat folytatásával fokozódhat, halmozódhat ez az összeg, ami a valós helyzet felmérését lehetetlenné teszi. Egyre nagyobb teret kap a könyvvizsgálói ellenőrzés. Egyre inkább szükség lesz arra, hogy a nyilvántartásokból készített zárszámadás adatait módosítani kell, amennyiben nem volt jó a nyilvántartás. Az utólagos könyvvizsgálói ellenőrzés teremti meg a feltételeit annak, hogy a kormány hitelesen számoljon el az adófizetők pénzével. Ezért a jövőt illetően olyan időpon tban célszerű az Országgyűlésnek napirendre tűznie a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot, amikor az elszámolási rendezések miatti javításokat már tartalmazza a javaslat. Az államháztartási törvény készülő módosítása megfelelő kereteket nyújt, nyújthat a rra, hogy a Pénzügyminisztériummal egyetértésben keressük a megoldást a költségvetés, a zárszámadás benyújtási határidejének kérdésében. Olyan álláspont kialakítása szükséges, amely megfelel a gazdálkodás, ellenőrzés rendjében bekövetkezett változásoknak - például könyvvizsgálat , de figyelemmel van a törvényjavaslat elkészítőinek lehetőségeire, és eleget tesz az áttekinthető, világos és pontos beszámolási kötelezettség kritériumainak is. Fontosnak tartja a Számvevőszék a rend megteremtését, mert az új pén zügyi gazdálkodási és finanszírozási rend, a kincstár 1996. január 1jével nem indulhat hibás elszámolási alapokon, szabályozásbeli hiányosságokkal. Teszi ezt mindazért, hogy az államháztartás egészére vonatkozó teljes körű szabályozás kialakításának szánd ékát elősegítse; olyan megoldást akar elérni, amely számon kérhető és ellenőrizhető szabályozást biztosít. Az Állami Számvevőszék sok energiát fordít a kormány zárszámadási dokumentumainak ellenőrzésére. Ezért is fájlaljuk többek között az érdektelenséget. Tudatában vagyunk annak, hogy az ellenőrzés nem öncél. A mi szándékunk az, hogy a parlament elé reális, valós adatokat tartalmazó zárszámadás kerüljön. Az Állami Számvevőszék bízik abban, hogy az államháztartás készülő reformmunkálatai felgyorsulnak. Enne k keretében mód nyílik az Állami Számvevőszék jelentéseiben szereplő, alapvetően a számvitelt, a mérleg- és információs rendszert érintő javaslatok megvalósítására. Tisztelt Országgyűlés! A napokban volt először lehetőségem arra, hogy a bizottsági vezetők értekezletén megkérdeztek, mint a Számvevőszék vezetőjét arról, hogy mit gondolok, mit kellene tenni, hogy a Számvevőszék jelentéseiben benne lévő megállapítások jobban hasznosuljanak. Nos, kérem, túl sokat nem tudtam ott mondani, de azt elmondtam - és tal án ezen érdemes elgondolkozni , hogy amikor Angliában, a "kis" Angliában mintegy négyszáz önkormányzat létezik, Magyarországon közel háromezerkétszáz. És a jelentéseinkben tapasztaljuk, hogy nincs annyi szakember, amennyi szakember tudná ezeket vezetni! Ezért - ezért is - többféle probléma adódik. Önmagában, ha egy önkormányzat létrejön és kétezernél magasabb a lélekszáma, már kap kétmilliót; tehát nem ösztönözzük tulajdonképpen a társulásokat - ilyen körülmények között, amikor mondom,
