Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 16 (114. szám) - Határozathozatal a devizáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter:
1280 méltán viszonyítható a hosszú és rögös előkészítés időszakához. A szervezetileg önálló nemzetbiztonsági szolgálatok egyidősek a demokratikus átalakulással, létrehozásukról a Németh Mikl ós vezette kormány döntött 1990ben. Ekkor a tervek szerint csupán átmeneti, ideiglenes jelleggel szabályozták a nemzetbiztonsági feladatok ellátását, törvényi felhatalmazással ezt az 1990. évi 26. minisztertanácsi rendelet tette meg. A különleges titkossz olgálati eszközök és módszerek engedélyezését, szintén átmeneti jelleggel, az 1990. évi X. törvény szabályozta. A szolgálatok működésének jogi alapjait azóta is ezek a már részben idejétmúlt normák jelentik. Már a '90es választásokat megelőzően elkezdődte k egy új, elsősorban a nemzetközi gyakorlatra támaszkodó nemzetbiztonsági törvény előkészítő munkái. Az egységes törvényi szabályozást az új kormány is szükségesnek tartotta, így ebben az időszakban a tárca nélküli miniszterek irányítása alatt formálódtak ki a tervezet egyes intézményei, valamint az első normaszövegrészletek. Az 1994es választásokat követően felgyorsult a kormányzati törvényelőkészítő munka, a javaslat 1994. decemberében benyújtásra került. 1995 februárjában elhangzott a miniszteri expo zé, a bizottsági elnökök a törvény szükségességéről és a javaslat általános vitára való alkalmasságáról szóltak, megjelölve néhány vitás kérdést, olyat mint a szervezett bűnözés, a bizottsági tagok jogosítványai. A vita folytatása elmaradt, további politik ai egyeztetés kezdődött a törvényt támogató minél szélesebb konszenzus kialakítása végett. Ezt a folyamatos tárgyalást némileg megtörte a felügyelő miniszteri poszton történt váltás. Hivatalba lépésem pillanatától kezdve nagy hangsúlyt fektettem a törvény mielőbbi elfogadására. Ennek érdekében a koalíciós tárgyalásokon túlmenően kezdeményeztem Boross Péter bizottsági elnök úrnál, hogy a nemzetbiztonsági bizottság keretén belül hatpárti egyeztető fórumon - a pártok szakértőivel kiegészülve - tárgyalja meg a törvényjavaslat átdolgozott változatát. Ezt a bizottság több fordulóban meg is tette, a leírt és elhangzott észrevételek, javaslatok jó részét beépítettük a törvény tervezetébe. Ezt követően a kormány, ugyancsak a nemzetbiztonsági bizottság javaslatára, a törvényjavaslatot átdolgozásra visszakérte, így a belső koalíciós tárgyalások és a hatpárti egyeztetések eredményét magában foglaló törvényjavaslat van most a parlament plénuma előtt. A részletes egyeztető tárgyalások alapján a törvényjavaslat legfontosabb új elemei a következők: Garanciális szempontból megerősítésre került a nemzetbiztonsági szakszolgálat szolgáltató jellege. Ez azt jelenti, hogy a szakszolgálat, mint valamennyi, a titkosszolgálati eszközök alkalmazására jogosult szervezetek kiszolgáló int ézménye, a törvény hatálybalépése után nem az egyik szolgálat egysége, hanem független szervezet lesz. Az önállóság költségvetési többletkiadással nem jár, gyakorlatilag a Nemzetbiztonsági Hivatal költségvetési támogatása kerül megosztásra. A szakszolgálat - szolgáltató jellegére tekintettel - kormányzati tájékoztató, jelentő tevékenységet nem folytathat, a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit a belső ellenőrzés kivételével saját kezdeményezésre nem alkalmazhatja. Kinevezésemet megelőzően a nemz etbiztonsági bizottság munkájában vettem részt, s így folyamatosan tapasztaltam a parlamenti felügyelet, ellenőrzési jogkör fontosságát, s mindvégig a felügyelet hatékony eszközrendszerének megteremtése mellett foglaltam állást. Átkerülve a másik oldalra, miniszterként sem változtattam meg a véleményemet, az új javaslat előkészítő tárgyalásain azt szorgalmaztam, hogy a parlamenti ellenőrzés szabályait minél szélesebb konszenzus alapján maga a bizottság fogalmazza meg, és ennek során biztosítsuk a nemzetbizt onsági szolgálatok felett a hatékony törvényi ellenőrzést, illetve a bizottság tagjai folyamatosan kapjanak tájékoztatást a nemzet biztonságát érintő kérdésekről, a szolgálatok tevékenységéről. A parlamenti ellenőrzés különös jelentősége a kétirányú garanc iarendszer oldaláról ragadható meg. Az ellenőrzés egyrészt óvja a társadalmat a szolgálat esetleges túlkapásaitól, másrészt erősítheti a szolgálatok önvédelmét is a jogellenes befolyástól. Ennek megfelelően a törvényjavaslat elfogadásával jelentősen megnö vekszik a nemzetbiztonsági bizottság parlamenti ellenőrzési jogköre. Ez azt jelenti, hogy a bizottság megkap
