Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása, Bács-Kiskun, Pest, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyék több mint 8000 négyzetkilométernyi területét fenyegető természeti katasztrófa elhárítása, az itt élő közel 700 ezer ember aszálykárokkal sújtott életfel... - DR. SAMU JÁNOS (MSZP):
1237 Köszönöm. Ti sztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság az országgyűlési határozati javaslat tartalmi és szerkezeti módosítását javasolja ajánlásában. Megkérdezem, kíváne valaki szólni a módosító javaslathoz kapcsolódóan - pontosabban ezt nem kell megkérdeznem, mert írásban három képviselőtársunk jelzett előzetes felszólalási szándékot: Komáromi István képviselő úr... (Közbeszólások: Nem tartózkodik a teremben.) ... nincs jelen. Samu János... (Jelentkezik.) , igen, és őt majd Márfai Péter képviselő úr követi. Mega dom a szót Samu János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. (20.20) DR. SAMU JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tárggyal kapcsolatban az általános vita keretében már kifejtettem egyetértő véleményemet. Ma ú gy ítélem meg, szükséges, hogy rámutassunk olyan fontos összefüggésekre, amelyek alapjaiban befolyásolják a program elindítását és annak sikerességét. A mezőgazdasági munkacsoport megtárgyalta az előterjesztést, megtárgyalta a környezetvédelmi bizottság mó dosító javaslatát. Hozzászólásomban szeretnék a 2. ponthoz csatlakozni. A modernizációs program csak nemzeti programként fogalmazható meg, azt az Alföld bűnös elfelejtése mellett nem lehet elképzelni. Minden nehézség ellené re ezzel szembe kell néznünk. Ez az összefüggő, nagy táj többszörösen kritikus helyzetbe került a mezőgazdasági szerkezetváltás, a piacvesztés, az évek óta tartó aszály és a borzasztó szociális feszültségek együttes hatása következtében. Nem képes az Alföl d állami beavatkozás nélkül a lemaradást behozni. A Dunántúlhoz képest a teljes leszakadás elkerülhetetlen alternatívájával kell számolnunk ellenkező esetben. Ha a helyzetet minden dramatizálás nélkül, csak hitelt érdemlően be kellene mutatnom: a MiskolcP écs vonaltól keletre eső nagy táj viszonyait, kiegészítve a DunaTisza közi homokhátsággal, igen szomorú kép tárul elénk. Erről az általános vita során több hozzászóló részletes elemzést is adott, amely a mezőgazdasági termelés ellehetetlenülésével, az egé szségügyi helyzet, az iskolázottság és az általános társadalmi helyzet nagyfokú hanyatlásával került bemutatásra. Az Alföldprogram 2042/1994. (V. 9.) számú kormányhatározat, az ezek felülvizsgálatáról rendelkező 2152/1995. (V. 25.) számú kormányhatározat és a DunaTisza közi hátság kritikus vízháztartási helyzetéről szóló 2087/1995. (IV. 3.) számú kormányhatározat együttesen határozza meg az állami beavatkozás szükségességét és feltételeit, az ökológiai elvek és ökonómiai érdekek egyeztetésével. Ezeket a h atározatokat azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert a kisrégiók, kistérségek programjai csak a nagy táj programjának részeként, harmonizációban fogalmazhatók és valósíthatók meg. Ezen belül természetesen vannak prioritások. Itt most arról a prioritásr ól beszélünk, amely H/1195. szám alatt az elmúlt heti ülésünk alkalmával lett beterjesztve és általános vitára bocsátva. Tudni kell, hogy a nagytérségi programok nélkül a nemzetközi támogatások igénybevételére, azok allokálására sem kerülhet sor. Márpedig - tisztelt Ház - amennyiben az Alföldprogram, a nagy halottunk nem kerül feltámasztásra, nem fogjuk tudni megoldani kistérségi problémáinkat sem. Ezért ma a legfontosabbnak tartom, hogy az Országgyűlés még ez évben számoltassa be a kormányt az Alföldprog ram végrehajtásának állásáról és az 1996. évi költségvetési tervben a komplex program elindításához szükséges mintegy 780 millió forint fedezetet biztosítsa. Hatalmas feladatról van szó, ezért a tárcaközi koordinációs bizottság magas szintű működésének sza kmai és személyi feltételeit is meg kell teremteni. Felfogásom szerint a bizottság vezetését kormánybiztosra kell bízni.
