Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
19 magántulajdonban van, és ezek a rendszerek is jól működnek. Én tehát azt gondolom, hogy nem a tulajdonjog különbözősége választja el egymástól a jól és rosszul működő energetikai infrastruktúrák at, hanem az, hogy ha kitűzünk valami irányt, akkor azt következetesen hajtsuk végre, annak teremtsük meg a feltételeit, jogszabályi feltételeit, gazdasági, politikai feltételeit, és abba az irányba, azon a vonalon következetesen menjünk végig. Magyarorszá g esetében, sajnos, azt kell mondjam, nem áll fönn a választásnak az a szabadsága, mint számos nyugati országban, amelyik tulajdonképpen jelentős szabadságfokkal rendelkezik azt illetően, hogy privatizáljae vagy ne privatizálja az energetikai infrastruktú rát. Nálunk miért szűkek a választási lehetőségek? Két okból. Egyrészt azért, mert a magyar energetikai infrastruktúra állapota - még ha ez esetleg kívülről nem látszik is annyira - rendkívül gyatra, gyenge állapotban van, ezt az infrastruktúrát modernizál ni kéne, ennek az infrastruktúrának elmaradtak jelentős karbantartási és modernizációs tőkebefektetései az elmúlt évtizedekben, az elmúlt években különösen. Itt tehát jelentős tőkeinjekcióra vár a magyar energetikai infrastruktúra. Ezt a tőkeinjekciót bizo ny az állam, a költségvetés nem tudja a saját számlájára megengedni. Van egy kényszerünk tehát, egy modernizációs kényszerünk, egy, az infrastruktúra talpon tartására kötelező kényszerünk, hogy tőkeinjekciót kívülről, külső befektetőtől várjunk és kapjunk. Mi tehát nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azon gondolkozzunk, privatizáljunke, vagy ne privatizáljunk, mert a nem privatizálás azt jelenti, hogy az energetikai infrastruktúra a várható közeljövőben bizony működési és üzemzavarokkal fogja szembetaláln i magát, és azt hiszem, ezt egyikünk se kívánhatja. Van még egy kényszer, ami nyilvánvaló, hogy a nyugateurópai országokban nem kérdés: ez a kényszer pedig a költségvetés kényszere. Bizony, fájdalmas bevallani, hogy ez is szempont lehet, de tudjuk, hogy a z, hacsak nem akarunk újból és újból újabb és újabb megszorító intézkedéseket tartalmazó csomagokkal a közvélemény, Magyarország lakossága elé állni. Tehát van egy kettős kényszerünk, hogy privatizáljunk. Ha pedig ez így van, akkor ezt az utat kell választ anunk, és nem különféle indokokkal, különféle érvrendszerekkel megpróbálni megakadályozni, hogy ez a privatizáció megtörténhessék. Az én értelmezésem szerint az előttünk fekvő módosítási javaslat, amely az energetikai gazdasági társaságoknál 50 százalék pl usz 1 tartós állami tulajdont kívánna megtartani, egyértelműen a privatizációt akadályozná az energetikai infrastruktúrában. Vannak közte bizonyos gazdasági társaságok - például a gázszolgáltatók , ahol egyáltalán nem is maradna privatizálásra vagyonrész, hisz ha tudjuk, hogy az 50 százalék plusz 1 szavazatot jelentő állami tartós tulajdonon túl - mármint amit ez a módosító javaslat javasol nekünk - mennyi rész van vagy lesz önkormányzati tulajdonban, mennyi rész lett, vagy lesz kárpótlási jegy ellenében, vagy kisbefektetőknek részvényvásárlásra fölkínálva, akkor bizony azt láthatjuk, hogy semmi privatizálandó rész nem marad szakmai befektetőknek. Én azt hiszem, hogy nem a saját érdekeink szerint cselekednénk, ha ezt a módosító indítványt elfogadnánk. Azzal egyetértek, hogy nem biztos, hogy a legjobb megoldás az aranyrészvény útján történő bizonyos jogok megtartása. Ezt minősített kisebbségi, tehát 25 százalék plusz 1 szavazattal is lehetne biztosítani, de az, hogy 50 százalék plusz 1 szavazatot tartsunk tar tós állami tulajdonban, szerintem nem célszerű, nem ésszerű, és a saját gazdasági érdekeink ellen van. Én ezért tehát nem javaslom ezen módosító indítvány támogatását. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Mi klós László képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából. MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az energiaszektor privatizációja kapcsán olyan érvelés, illetve nem igazán érvelés, hanem olyan félelmek fogalmazódnak meg, amelyek igazábó l, konkrétan nincsenek kifejtve, és tulajdonképpen arra jók, hogy egyfajta, privatizációval kapcsolatos ellenérzést tápláljanak a lakosság széles körében. Ez a módosító indítvány is erről szól. Az ellenzék
