Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
18 kizárólag a rövid távú egyensúlyi probléma miatt van tervezve, és valószínűleg így fog megtörtén ni. Ugyanakkor lakossági érdeksérelemmel jár, veszélyezteti az amúgy is hanyatló életszínvonalat, az ország gazdasági önállóságát, biztonságát. A törvényjavaslatban szereplő megoldás, mely szerint a tartós állami részesedés legalacsonyabb mértékét ezeknél a részvénytársaságoknál egy darab szavazattöbbséget biztosító részvény jelentse, jogilag rendkívül labilis, ezért nem biztosítja az ország érdekében szükséges szabályozást e területen. Ezért nem tudunk egyetérteni a törvényjavaslat 1. §ával, de ugyanezért nem tudunk egyetérteni a 2. §ával sem, mely az Országos Villamos Távvezeték Rt.nek és a Paksi Atomerőmű Rt.nek a már elfogadott, a privatizációs törvényben szabályozott pozícióját lényegében feladja, és azt is az előbbi, jogilag ingatag szabályozásba o lvasztja be. Javaslataink egyébként megegyeznek két szocialista párti képviselő indítványával, így lényegében velük együtt kérjük azok elfogadását. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönö m. Megkérdezem Szalay Gábor képviselő urat, hogy fenntartjae felszólalási szándékát, mert tisztáztuk, hogy ez egy olyan részletes vita, ami egy részből áll. (Szalay Gábor igent int.) Képviselő úr bólint, megadom a szót. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Elnö k Úr! (A képviselő mikrofonja nem működik.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Szalay Gábor képviselő úr gépét kérem bekapcsolni! SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban sok aggályt hallhattunk azt illetően, hogy M agyarországon leállt a privatizáció, és hogy ez a kormány képtelen arra, hogy a még állami tulajdonban lévő vagyont eladja, privatizálja. Sajnos, az aggályok bizonyos részben igazak és jogosak - ha a privatizációs bevételeket tekintjük, akkor mindenképpen igaznak tűnnek. Másrészt nem lehet elfeledkezni arról a tényről, hogy ami ebben az országban könnyen eladható volt és el is lehetett adni, az az elmúlt négy év során eladásra került. Most tehát a még hátralévő, állami kézben lévő és eladásra váró vagyon pr ivatizációja vagy azért nehéz, mert várhatóan nagyon keveset fogunk érte kapni, vagy azért nehéz, mert a technikáját tekintve igenigen bonyolultan lehet csak privatizálni. Ez utóbbi kategóriába tartozik az energetika infrastruktúrája, a villamosenergiaip ar és a gázipar infrastruktúrája. Nos, ez egy nehéz feladat. Jól tudjuk, hogy az előző kormány is megpróbálkozott vele, és többszöri nekifutással sem sikerült eredményt elérnie. Mégis most, amikor végre odajutunk, hogy megindulna valami, valami nagyon lény eges a privatizáció területén: az energetika privatizációja, azt látjuk hogy bizony, több oldalról támadás éri a kormányt - azon aggályok folyamatos hangoztatása mellett, hogy a privatizáció leállt - pont azért, mert privatizálni szeretne. (17.40) Vannak b izonyos félelmek az energetikai privatizációt illetően. Sok helyről hangoznak el félelmek, és ezt különféle érvrendszerekkel támasztják, támogatják alá. Ezek közül most egyet hallottunk Csépe Béla képviselőtársam előadásában, aki azért aggódik, hogy ha az energetikai infrastruktúra többsége kerülne privatizációra, akkor megszűnne az ellátásbiztonság Magyarországon, és ezáltal az ország, a nemzeti vagyon egy jelentős része valóban kiárusításra kerülne. Én nem osztom ezeket a véleményeket, bár hozzáteszem, ho gy a világ legkülönfélébb részein különféle megoldásokat ismernek az energetika tulajdonjogi szabályozását illetően. Vannak országok, ahol az energetika szinte teljes egészében állami tulajdonban van, és jól működnek ezek az energiarendszerek; vannak olyan országok, ahol az energetikai infrastruktúra közel egészében
