Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 14 (55. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
279 Természetesen erről a formáról és egyáltalán arról, kik kerüljenek be a körbe, nem lehet most lefolytatni a vitát, nem lehet meghatározni ezt a kört, de úgy érzem, a törvényben viszont meg kellene nyitni ezt a feltételt, amit a későbbiek során, az érdekeltek bevonásával, közösen kellene meghatározni. Külön kellene szólni az erdőről is mint nemzeti vagyonról, ami nemcsak mint vagyon - tehát nemcsak megfogható favagyon , hanem összességében mint természeti érté k is egyre fontosabb. Ilyen szempontból, míg nem tisztázódnak a kérdések, nagyon fontosnak tartom ennek száz százalékos állami tulajdonban tartását. Persze, arról is lehet vitatkozni, kinek az ellenőrzése alá kerüljenek: ÁPV Rt., KTM, tárca és egyebek... É n - pontosan abból adódóan, hogy itt nem a profit az elsődleges - inkább valamelyik tárcához sorolnám, tenném be. Én magam sem egyszerű dolgokról beszéltem, nem könnyű feladatokról, amiket be kellene építeni ebbe a törvénybe. Ennek ellenére azt mondom, ez a törvény az általam elmondottakra már most, elviekben megadja a keretet, és biztosítja ezeket a lehetőségeket - ezt kell egy kicsit pontosítani, módosító indítványokkal jobbá tenni. Én tehát a mellett vagyok, hogy ezt a törvényt igenis minél hamarabb foga djuk el, és minél hamarabb alakuljon meg az új szervezet, mert ez válhat igazán mindannyiunk javára. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Sümeghy Csabának, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsopo rtjából. Őt Torgyán József képviselő úr fogja követni. DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Úgy gondolom, ebben a teremben nem ül senki, aki ne tudná - és az ország lakossága is teljesen tisztában van vele , hogy ma nem egy törvényt tárgyalunk, ma egy olyan törvényt tárgyalunk, amely a nemzet vagyonáról szól, amelyik ennek az országnak a helyzetét - mint több képviselőtársam elmondta már - több évre, sőt, mondhatni: korszakalkotóan meg fogja határozni. Ezért meg ke ll mondanom, én közel sem vagyok olyan optimista a beterjesztett törvényjavaslat megítélésében, mint - különösen szocialista - képviselőtársaim. Szeretném elmondani: az első dilemmát számomra mindjárt az okozza, hogy tulajdonképpen a törvényt a gazdaság sz ellemének vagy a politika szellemének kívánjuk alávetni. Ez alatt azt értem: nyilvánvaló dolog, ha a gazdaság szelleme fogja áthatni a törvényt, abban az esetben a munka hatékonyságának növelésére, az ország termelékenységére, a foglalkoztatáspolitikára, a munkahelyek megtartására kell ezeket fordítani; amennyiben viszont a politika fog uralkodni, akkor az esetleg új klientúrának a vagyonhoz juttatása, esetleg az államadósságok rendezése és a költségvetési hiány fedezése kerül előtérbe. Úgy gondolom, ezt eb ben a Házban senki nem akarja, és ennek a parlamentnek ehhez nincs is erkölcsi joga. (11.20) Egyértelmű, hogy a törvényt csak a gazdaság szelleme hathatja át, és csak olyan törvény születhet, amely gazdaságilag megfelelő. A következő dilemmám a törvénnyel kapcsolatban a külföldi és belföldi tőke kérdése. Nyilvánvaló - és azt hiszem, senki által nem vitatható - , hogy a külföldi tőkét ebbe az országba be kell hozni, hisz az ország tőkeszegény, intézményes befektetői köre nincs. Azonban nem mindegy, hogy a kü lföldi tőkét hogy engedjük be, a külföldi tőkének a tulajdonszerzés milyen korlátait állítjuk föl akár a törvényben, akár szerződéssel. Én úgy gondolom, a Magyarországra bejövő külföldi tőke megérti, hogy önmagát korlátozva jó néhány éven keresztül a nyere séget visszaforgatja a vállalkozásba, hogy foglalkoztatáspolitikai kötelezettségeket vállal, hogy vállalja esetleges vélt vagy valós monopolhelyzetének önkéntes korlátozását - mint például legutóbb a cukoriparban volt
