Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 14 (55. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
280 tapasztalható , és nem utolsósorban e lkötelezi magát arra, hogy az általa tőkéért megvásárolt céget tőkeemelésben részesíti. Annál is inkább elgondolkoztató ezeknek a biztosítékoknak a beiktatása, mert azt hiszem, közismert - és a sajtóban többször megszellőztetett dolog , hogy óvatos becslé sek szerint is Magyarországon évente annyi tőke áramlik ki, mint amennyi be. Természetesen ez nemcsak a külföldi tőkebefektetők terhére írható: a magyar vállalatok is jelentős részben menekítenek tőkét külföldre. Rátérve a hazai befektetőkre, szeretném elm ondani, hogy potenciálisan a magyar befektetőknek tulajdonképpen csak a kis- és középvállalatok jöhetnek szóba, mint stratégiai eszközök, ugyanis a tőkehiány a nagyobb és a stratégiailag nagy vállalatok megszerzését nem indokolja. Itt azonban szeretném megjegyezni, hogy olyan technikákat kell alkalmazni és előtérbe helyezni az abszolút készpénzes vásárlás fetisizálása mellett, amelyeket a törvénytervezet egyébként tartalmaz, mint a privatizációs lízing, a részletfizetési kedvezmény és egyebek. Mert hozzá kell hogy tegyem, a cégeknek - mint azt több képviselőtársam nagyon helyesen elmondta - további állami tulajdonban, illetve kezelésben tartása csak a leromlást teszi lehetővé, a privatizáció, értékesítés gondjait nehezíti, és eljutun k ahhoz a helyzethez, hogy az állami vagyon eladhatatlanná válik. Úgy gondolom, ezt kellő mértékben példázza és támasztja alá az ÁV Rt. által fölvett 150 millió dolláros hitel, amely egyértelműen azt bizonyítja, hogy a különböző állami vagyonkezelő szervek re bízott vagyon értékcsökkenése, romlása és felélése teljes folyamatban van. Nagyon komoly gondot látok, és pont a megoldást hátráltatja, hogy a nagyvállalatokra semmiféle koncepció nem található a törvénytervezetben. Gondolok itt elsősorban olyanokra, mi nt a BHG, Taurus, az Ikarus és egyebek, amelyek azonban a nemzeti termelés jelentős hányadát teszik ki. Ezeket a cégeket ma már csak az adós- és bankkonszolidáció tartja életbe, és illő lett volna, hogy a velük való elképzelés, az ő helyzetük rendezése tör vénytervezeti megfogalmazást nyerjen. Innen rátérve a stratégiai nagyvállalati körre, szeretném elmondani - mint később ki fogom fejteni , hogy csak avval értek egyet, hogy a stratégiai nagyvállalatok az Országgyűlés különböző bizottságai ellenőrzése mell ett kerüljenek privatizálásra, és ne adjuk meg ezt a lehetőséget teljes egészében a vagyonkezelő számára. Tisztelt Ház! Szeretném elmondani, hogy olvastam egyszer Lope de Vegától egy mondást, hogy ambiciózus embernek egy baja van, hogy sokszor ő maga sem t udja, mit akar. Amikor elolvastam a privatizációs tervezetnek azt a kitételét, hogy a privatizációra kell ráépítenünk az új gazdaságpolitikát és gazdaságstratégiát, akkor ez jutott eszembe. Úgy gondolom, ez a tétel teljesen egyértelműen fordítva kell hogy álljon. Erre még később visszatérek. Tehát először rendelkezni kell egy gazdaságpolitikai stratégiai tervvel, és ebbe kell beépíteni a privatizációs egyéb kérdéseket. Mint ahogy úgy tűnik az elmúlt hónapok alapján, hogy fordítva áll az a kérdés is, hogy a privatizáció gyorsítása kinek az érdeke. Mert hozzáteszem, jelenleg az az érzésem van, hogy gyorsítani csak rükvercbe kapcsolva gyorsítottunk, nem előre mentünk. Egyébként homályosnak érzem az olyan megfogalmazásokat is, amelyek a különböző érdekképviselet ek közötti diszkriminatív felsorolást írják elő. Nem tudom, mi indokolja, hogy a privatizációs vásárlásnál a szakszervezeti érdekképviselet véleményét kell kikérni, a munkaadóét nem. Nem tudom, mi indokolja, hogy amikor az ágazati tervezeteket el kell bírá lni, csak a szakszervezeti érdekképviselet véleményét kell figyelembe venni, a munkaadóét nem. Végezetül azt sem tudom elképzelni, mi lehet a magyarázata annak, hogy a szakszervezeti érdekképviseletek az ÉTben döntéshozatali pozícióba kerülnek, míg a munk aadók csak a felügyelő bizottsághoz vannak tervezve, kvázi ellenőrzési lehetőségre kárhoztatva. Én úgy gondolom, ma, amikor Magyarországon erős hullámok kavarognak az érdekegyeztetés, a meghiúsult TGM és egyebek körül, nem jó ezt a kérdést tovább feszegetn i és mesterségesen törvénytervezettel tenni különbséget különböző érdekképviseletek között. Én azt hiszem, a téma
