Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 13 (63. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
965 önöknek természetes dolog, hogy mondjuk a Magyar Hitelbank konszolidálására jusson 100 milliárd forint, akkor 100 forint ne jusson a gyermekek családi pótlékára! Egyértelmű, hogy a Független Kisgazdapárt nem hajlandó tudomásul venni azt a politikát, amely a gyermekek családi pótlékától kezdve az államszerződésekig bezárólag a magyarság valam ennyi érdekét feladja. Nincs olyan területe a magyarságnak, amelyet önök föl ne adtak volna, amelyet idegen érdekekért ki ne szolgáltatnának. Úgy gondolom, épp olyan tragédia a magyar nemzetre nézve a gyesnek a megvonása, mint az alapszerződések, és bármil yen kormányzati tevékenységet nézek, mindenütt ugyanezt a magyarságellenességet fedezem fel. Kérem, én ki merem mondani: az egyiptomi 7 csapás a Bokrosféle 25 ponthoz képest valami kívánatos idealizmus, (Derültség.) de a 26. csapás - amelyet ön mért a mag yarságra, Horn miniszterelnök úr - túltesz az összes csapáson, az egyiptomi 7 csapáson, a Bokrosféle 25 csapáson, mindenféle csapáson. Ez a magyar nemzet végveszélyét jelentené. De mi itt vagyunk még, az ellenzék... (Derültség és taps.) és úgy gondolom, m i nemet mondunk az önök nemtelen törekvésére. És mi azt mondjuk, hogy mi tudjuk, hogyan kell kivezetni ezt az országot a bajból... (Francz Rezső: Kabaré!) , merjük és tesszük! Mi merjük és mi tesszük! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kisgazdapárti padso rokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Szólásra következik Szabó Iván frakcióvezető úr, MDF. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogram vitájában itt állva - ha visszaemlékeznek - egy újságcikkből idéztem, amely arról szól t, hogy az a csapat, amelyik fölállt, egy dologhoz ért igazán: a válságmenedzseléshez. És ha nincs válság, akkor csinálnak maguknak, hogy legyen mit menedzselni. (Taps az MDF padsoraiban.) Azt hiszem, nyolc hónap után vissza lehet térni erre az újságcikkre . Azok a halogatások, azok a rögtönzések, amelyekkel az elmúlt nyolc hónapban itt, ebben a Házban találkoztunk, és amelyek eredményeképpen egy óriási különbség keletkezett a korábbi időszakhoz képest a külföldi működőtőke beérkezésében, azok következtében valóban katasztrofálissá vált az ország devizális helyzete. Mert objektív okok miatt persze hogy felbomlott a fizetési mérleg egyensúlya, de minden esélyt eljátszottunk arra, hogy ezt a bejövő működőtőkével ellensúlyozni tudjuk. Itt más nem folyt az elmúlt 89 hónapban, mint külföldön és belföldön katasztrófapolitika hirdetése. Ez látható volt néhány héttel ezelőtt, amikor a miniszterelnök úr a televízióban az újságíróknak azt mondta: jó lenne abbahagyni ezt a katasztrófapolitikát, és akkor Rózsa úr azt tal álta mondani, de könyörgöm, miniszterelnök úr, ezt az ön pénzügyminisztere csinálja. Igen, rontottuk az ország imázsát kormányszinten, országon belül és kívül. S akkor csodálkozunk, hogy abban a helyzetben vagyunk, hogy a meg nem tett intézkedések és az or szág imázsának lerontása révén most itt állunk, hogy valóban kemény lépéseket kell tenni. Nem a kemény lépéseken vitatkozunk, azoknak a mértékén vitatkozunk, amelyek az elodázott döntésekből származnak. Rögtönzések jönnek, és tény és való - elmondták itt e lőttem : nincsen egy olyan elemzés, amelyik azt mutatja, mit miért teszünk. A társadalom ma áldozatokat kénytelen vállalni. De miért? Mi a felvázolt kép? Hát annyira nem lehetett kiszámolni, mi minek a következménye, hogy még azt sem tudta a kormány eldön teni, mikor vasárnap nagy titokban leült ezt tárgyalni, hogy hány tagja marad a kormányülés után. Ennyire nem volt a hatáselemzéssel tisztában. (Taps az MDF padsoraiban.) Azt hiszem, óriási hiba született abban is, hogy a megteendő lépéseknek egy olyan per spektíváját vázolta most elénk, amelyeknek a káros hatása már ma működik, a kedvező hatása meg a bizonytalan, ködös jövőbe vész. Kérem, be lehet jelenteni, hogy év végéig 25 százalék lesz az
