Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 13 (63. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
966 infláció, csakhogy minden termelő, minden kereskedő, minden expor tőr és importőr már ma ehhez szabja a cselekvést és majd decemberben talán utolérjük a pénzügyi intézkedésekkel. Be lehet jelenteni családi pótlékot, gyest, gyedet, ösztöndíjat, csak éppenséggel - ahogy azt az előbb is hallottuk , legalább 8, ha nem 10 tö rvényt kell módosítani. Tessék kiszámítani, hogy meddig fog ez tartani. De az összes negatív hatása mától működik a társadalomban. Elbeszélgettünk arról, hogy mi lesz a hatás, és éppenséggel a negatív hatást indítottuk útjára, mert nincsenek a kormánynak s em a kezében azok az eszközök, amelyek a másik irányba elindítanák a folyamatokat. Ezért áttekintés nélküli, koncepciótlan a döntés. És nincs semmiféle képünk arról - mert nem mutatta be a kormány , hogy ennek az egésznek mi a szociális hatása. Ki lehet m ondani: tökéletesen és hosszú távra kettészakítja a társadalmat. Kettészakítja a társadalmat olyanokra, akiknek most az esélyük fog elmúlni. Az esélyük fog elmúlni arra, hogy tanuljanak, az esélyük fog elmúlni arra, hogy kimásszanak abból a szociális gödör ből, amelyikbe bejutottak, és hosszabb távon valóban fölemészti a gyermeknevelés és a gyermekvállalás esélyeit is, és ilyen értelemben azt hiszem, nem tagadható, hogy ez a kérdés valóban nemzetrontó lépéseknek a sorozatát jelenti. Nem láttunk semmit ezekbő l az előkészítésekből, és sajnálatos módon azt kell mondanunk, hogy az egész társadalmat tényleg becsapta a kormány. Csak gondoljunk arra, hogy alig 10 napja, hogy az MSZP elnöksége azt mondta, nem lesz tandíj. Alig pár napja Szekeres Imre azt mondta, nem lesznek vasárnap megszorító intézkedések. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogyan lehet így a társadalom elé lépni, hogy hozunk döntéseket, telekürtöljük vele a világot, és vasárnap suttyomban összejövünk és az ellenkezőjét döntjük? Tisztelt Hölgyeim é s Uraim! Nagyon nagy bajt csinált a kormány. Önmagának csinálta a nagy bajt, és úgy hiszem, egyet kell értenünk azzal, hogy ebből bizony önmagának, minden tagjának le kéne vonni a maga következtetését. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán ) : Szólásra következik Szekeres Imre frakcióvezető úr, az MSZP részéről. (16.10) DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy a kialakult helyzettel szemben méltatlan az az uszító hangnem, ami a Házban elhangzott. (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Kövér László: Szégyelld magad! Mit képzelsz! - Taps az MSZP padsoraiból.) Persze teljesen tisztában vagyok azzal és a szocialista képviselőcsoport minden tagja tisztában van azzal, hogy országgyűlési képviselőként minden kinek joga, hogy ebben a Házban megszólaljon és mi megteszünk mindent azért, hogy ez így legyen. De mindenkinek felelőssége is van abban, amit beszél. (Zaj a jobb oldalon. - Dr. Torgyán József: Meg amit tesz!) Annál is inkább, mert ha valaki a Bibliát idéz i, jó lenne, ha pontosan idézné, mert nem hét csapás, hanem tíz csapás volt a hét szűk esztendő, amit talán Torgyán képviselőtársam szépen összekevert. (Derültség a bal oldalon. - Dr. Torgyán József: Bárcsak tíz csapásról lenne szó!) Ennyit a pontosságról. Azt is örömmel hallottam, hogy a kisgazdapárt frakciója tudja, hogy mit tegyen. A választópolgárok is tudták 1994 májusában, nem szavaztak rájuk! (Felzúdulás az FKGP padsoraiból. - Közbeszólás: Várd ki a végét! - Dr. Kávássy Sándor: Lesz még szavazás!) Ko molyra fordítva a szót, szerintem ez a kormány akkor lenne szószegő, ha nem nézne szembe a valósággal és nem cselekedne. Nem hiszem, hogy időtállóak lesznek azok a szavak, amelyek szószegéssel vádolták a kormányt akkor, amikor szembenézett a valósággal és cselekedni akart. Nem a jövőt éljük fel, hanem valamiféle esélyt próbálunk teremteni, mert ennek az országnak az elmúlt tíz évben már kétszer volt esélye, hogy a gazdaság kátyújából, gödréből kikapaszkodjon: a '80as évek végén, '92ben, és sajnos egyikből sem lett semmi! Nem szorulnánk rá arra, hogy újra nekirugaszkodjunk, ha ezek az akciók sikeresek lettek volna!
