Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Dr. Csapody Miklós (MDF) - a külügyminiszterhez - "Mit tervez a kormány az elrontott Magyarország-kép javítására?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
911 hiszen miniszterelnök úr azt követően több alkalommal nyilatkozott erről a kérdésről, sőt az említett vitanapon is tulajdonképpen értelmezte a kijelentését. Engedjék meg, hogy szó szerint fölolvassam ezt az általam értelmezésnek tekintett megjegyzést . "Olyan esélyt kapott most mind a 15 milliós magyarság, amelyet, ha elmulasztunk, nem tudom, mikor szerezhetjük meg újra." Ez a mondat véleményem szerint világosan jelzi, hogy a miniszterelnök úr a koalíciós megállapodásban és a kormányprogramban rögzítet t három prioritás egyenrangúságát képviseli. Abból a meggyőződésből indul ki, hogy az európai integráció mindhárom célt egyformán mozdítja előre. Ezek a célok egymással nincsenek alá- és fölérendeltségi viszonyban, de ott kell lépnünk, és ott feltétlenül l épnünk kell, ahol cselekvési tér nyílik meg előttünk. Ha ez a szomszédsági kapcsolatrendszer esetében nyílik meg, akkor ott kell az első lépést megtennünk, ha az integráció területén, akkor pedig ott. Tehát úgy érzem, hogy nincs igazi ellentmondás a kormán yprogram és a miniszterelnök úr kijelentése között, és különösen nincs ellentmondás a kormány külpolitikai tevékenysége és a kormányprogram között. Mit tehet a külpolitika a Magyarországkép formálásában? Engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy jelezz em, hogy a Külügyminisztériumnak ebben csak korlátozott szerepköre van. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy ország képe, nemzetközi megítélése nagyon sok tényezőn nyugszik. E tényezők között szerepel a gazdasági stabilitás, az eredmények, a politikai légkör, de b eletartozik az ellenzék tevékenysége is. Tehát nagyon sok minden alakítja ki azt a képet, amit Magyarországról a nemzetközi sajtó, vagy a politikai tényezők fogadnak el. Én azt hiszem, hogy a külügy elsődleges felelőssége a saját területén van: mit tett a saját területén annak érdekében, hogy Magyarország megítélése javuljon? És talán önhittség nélkül mondhatom, hogy a teljesítményünk ezen a téren vállalható. Minden partnerünk elismeri, hogy Magyarország és a magyar kormány az európai csatlakozás ügyében na gyon aktív, nagyon cselekvő politikát folytatott: konstruktív, sok javaslatot, kezdeményezést tett annak érdekében, hogy ez az össznemzeti konszenzuson alapuló kérdés minél kedvezőbb megvilágításba helyeződjék. Általában elismeréssel szólnak Magyarország s zerepéről, az EBESZen, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezeten belül, különösen azt illetően, amit Magyarország a csecsen válság rendezését illetően tett, vagy tenni próbált. Elismerés illette Magyarországot az EBEÉ biztonsági értekezlet megre ndezéséért, és nagyon komoly, pozitív visszaigazolást kapott a magyar kormánynak az a törekvése, hogy rendezze kapcsolatait a szomszédos országokkal. Tehát én úgy látom, hogy ezen a téren a teljesítménye a magyar kormánynak és a külügyi kormányzatnak nem r ossz. Ugyanakkor a magyar kormány, ideértve a magyar kormány fejét, Horn Gyula miniszterelnök urat, nagyon sok tekintetben kritikusan, önkritikusan nyilatkozott az elmúlt nyolc hónap folyamatairól. Azt hiszem, mi sem áll távolabb a mai magyar kormánytól, m int hogy önelégülten, önhitten saját eredményeivel elégedett legyen. Nagyon jól tudjuk, hogy még nagyon nagy munka áll előttünk, hogy a munkának csak egy kis részét végeztük el, soha nem tagadtuk, hogy hibáztunk, hogy több tekintetben hibáztunk is, soha ne m tagadta a kormány, annak egyetlenegy tagja sem, hogyha nem sikerült a megfelelő eredményeket elérni. És bizony idetartozik az is, hogy az elmúlt négy évnek is van egy olyan hagyatéka, amelynek a feldolgozása folyamatosan tart. A Magyarországkép romlása nagyon sok mindenre vezethető vissza. Részben következik ez az ország szűk mozgásteréből, a térség leértékelődéséből, részben következik a környezetünk nehéz kihívásaiból, részben következik abból is, hogy Magyarország ma már nem játssza egy kommunista vil ágbirodalomban a felbontó úttörő szerepét, Magyarország szerepe ma már más, Magyarország egy ország a demokráciára áttért országok közül, és Magyarország az az ország, amely ezek között a feltételek között szeretné igazolni, hogy a vele kapcsolatos várakoz ások helyesek és megalapozottak. Ami pedig a külügy konkrét tájékoztatási felelősségét és tájékoztatási tevékenységét illeti, ezen a téren, azt hiszem, sok minden történt. Igaz, hogy másképp, mint az elmúlt időszakban. Ma nem adunk ki 190 millió forintot e gy olyan nemzetközi tájékoztatási irodára, amely igen kevés eredménnyel szolgálta Magyarország nemzetközi megítélésének javítását, de támogatunk számos
