Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
880 Ezzel kapcsolatban azt gondolom, helyénvalóak a zok a kritikák - amelyek nemcsak ellenzéki képviselőtársaim részéről hangzottak el , hogy az a melléklet, amely a tartós állami vagyon körét határozza meg, talán további átgondolásra érett. Itt arra gondolok, hogy megfontolandó az ágazati minisztériumokna k a tulajdonosi jogok gyakorlásával való felruházása, illetőleg az abban a mellékletben felhozott vagyon körét némiképpen talán még tovább is lehet szűkíteni. Természetesen ebben viták lehetnek. Ez a törvényjavaslat nem vitásan - aki áttanulmányozta akár a z Állami Számvevőszék, akár a kormány ide vonatkozó jelentéseit, látja - megpróbálja érvényesíteni a korábbi privatizációs tapasztalatokat is, erről azt hiszem, majd egy kicsit később beszélek. Feltehető tehát a kérdés, hogy indokolte egy új, egységes tör vényt megfogalmaznia az Országgyűlésnek. Az előbbiekből is kitűnően úgy látom, hogy igen, nagyon is indokolt megfogalmazni e törvényt, hiszen akár akarjuk, akár nem, a privatizáció egy új szakaszba érkezett. Az összes privatizálható állami vagyon felét már értékesítették. Tudjuk azt, hogy ez az értékesített vagyon talán a könnyebben értékesíthető vagyont jelenti, amelyre hamarabb akadt vevő és inkább vitték készpénzért is. A hátralévő vagyonszerkezet pedig olyan, hogy erőteljesen eltér a korábban már értéke sítettől; gondolok itt a nagy közszolgáltató szervezetek vagyonértékesítésére, illetőleg arra a több száz gazdasági társaságra, amelynek a vagyonszerkezete, illetőleg gazdasági tevékenysége bizony eléggé labilisan alakult az utóbbi időszakban. Felvethető a z, hogy egyáltalán lehete úgy értékesíteni, ahogy mi most gondoljuk, tehát megfelelő, jó áron és gyorsan. Ezzel tehát azt akarom mondani: azzal kell számolni, hogyha ezt a törvényt elfogadjuk, lehet, hogy kéthárom év múlva újra kell egy törvény, mert ez a törvény is elavul, kiürül, és kell hozni egy olyan törvényt, amelynek a nagyobbik része valószínűleg már a meglévő állami vagyon kezelésével foglalkozik. A második kérdéskörben szeretnék néhány alapelvvel, céllal foglalkozni. Elhangzott a korábbi vitában - és azt hiszem, Surján képviselőtársam vetette fel először , hogy az alkotmány idevágó passzusa szerint az állami tulajdon a nemzet vagyona. Képviselőtársam ebből azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben igaz lehet, hogy a sok állam rossz, akkor n em biztos, hogy a kevés állam jó, ergo: nem biztos, hogy nekünk az állami tulajdont itt nyakló nélkül szükséges értékesíteni. Azt gondolom, ezt a kérdést - tehát hogy értékesítsük, ne értékesítsük - nem lehet megítélni ideológiai vagy általános politikai s zempontok szerint. Meg kell vizsgálni ennek az állami vagyonnak a szerkezetét és ennek ismeretében lehet dönteni arról, vajon értékesítsüke vagy sem. Megítélésem szerint az állami vagyont jelenleg legalább három csoportba lehet sorolni. Az első csoport a klasszikus kincstári vagyon, amely minden államnak vagyona. Az más kérdés, hogy nálunk a történelmi viszonyok miatt a kincstári vagyon valószínűleg nagyobb terjedelmű, mint amennyire az indokolt. Ebből a nagy terjedelmű kincstári vagyonból az Országgyűlés az elmúlt években nagyon nagy mértékben adott le vagyont az önkormányzatoknak, az egyházaknak és így tovább, de a kincstári vagyon terjedelme az állam feladatvállalásához igazodóan még jelenleg is túlzott. Ebben valószínűleg az államháztartási reform fog v alamiféle rendet teremteni. Az állami vagyon második nagy csoportja az a vállalkozói vagyon, amely az állam által szükségképpen felvállalt vállalkozásokkal függ össze és tulajdonképpen mondhatni úgy is, hogy jelenleg időlegesen van állami tulajdonban. Azt lehet mondani: elhatározás kérdése, hogy ezzel a vagyonnal mit teszünk, de a legjobb az, ha ezt értékesítjük. Az állami vagyon harmadik csoportja az, amelyet tartós állami vagyonnak hívhatunk szűkebb értelemben, tehát amely az országos közszolgáltatáshoz, a nemzetgazdasági, stratégiai ellátásokhoz kapcsolódik, a honvédelmi érdekkel függ össze, amely állami vagyon valószínűleg a következő években, évtizedekben is, ha nem is hasonló terjedelemben, tartalomban, de az államé marad. Ezt azért bontottam így három felé, mert igenis, azt kell mondani, hogy erre a három vagyoncsoportra valószínűleg különkülön törvények is kellenek. Ebből a három csoportból a
