Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
881 vállalkozói vagyon privatizálására hoznánk most egy törvényt, amelyre - azt gondolom - azt kell mondani, hogy minél sürgősebben kell el kell fogadnunk, mert ha nem, annál inkább romlik annak az értéke és állaga. Másodszor: miért is kell még ezt az állami vagyont értékesíteni? Azt gondolom, amennyiben piacgazdaságot akarunk, akkor ott azt is ki kell mondani, hogy a magántulajdon arányának növelése nemcsak eszköz, hanem cél is. Ezt én ki is merem mondani, mert egy normális piacgazdaságban - természetesen, ha van ilyen - önálló és szabad tulajdonosok sokasága szükségeltetik ahhoz, hogy megfelelő verseny alakulhasson k i, amelynek kedvezményezettje mindig a fogyasztó, az állampolgár. Márpedig ezt a szabad vagy korlátozottan szabad versenyt, az önálló tulajdonosok sokaságát az állam nem tudja előállítani; ezt jól láttuk az elmúlt évtizedekben, illetőleg ha kísérletet tesz rá, ez a dolgoknak egyfajta szimulációja. Ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy a magántulajdonra épülő gazdasági viszonyok erősítése nagyon fontos, sőt cél, de a privatizáció önmagában nem teremt gazdasági fellendülést - mint ahogy itt elhangzott , cs ak a lehetőségét teremti meg. Ahhoz, hogy gazdasági fellendülés legyen belőle, egy megfelelő gazdaságpolitika is szükségeltetik. A következőkben egy olyan kérdést szeretnék érinteni, amelyet az elmúlt napokban többen érintettek, többen foglalkoztak vele: k észpénzes privatizáció, nem készpénzes privatizáció, gyors vagy lassú. Azt gondolom, hogy bár a kérdéseket fel lehet tenni, de ezek nagyon sokszor álkérdések. Azt is látni kell, hogy amennyiben azt mondjuk, hogy kizárólag készpénzes vagy elsősorban készpén zes privatizáció, ez egyúttal azt is jelenti, hogy lassú privatizáció. Sajnos, ezt így kell látni, mert azt is lehet tudni: nem valószínű, hogy kizárólag vagy többségében készpénzért gyorsan lehet értékesíteni; ha kivesszük a már említett öt nagyot, a több ieknél valószínűleg nem lesz ilyen irányú kereslet. Tehát ezzel azt is akarom mondani: az a kérdés, hogy készpénzes, nem készpénzes, lassú vagy gyors, a keresletkínálat függvényében tekinthető át és ítélhető meg reálisan. Azt is tudjuk azonban, hogy a '95 . évi költségvetésben 150 milliárd bevétellel számolunk a privatizációból adódóan, illetőleg 10 milliárd forintos osztalékkal. Ezért amennyiben azt mondjuk, hogy nem elsődleges a készpénzes privatizáció, akkor azt is meg kell mondani, hogy ezzel a 150 plus z 10 milliárd forinttal mi is lesz, hogyan is tudja a költségvetés megfelelő kiadási rovatán az Országgyűlés ezt helyettesíteni. Azt is át kell gondolni, hogy amennyiben az államadósság fedezete az állami vagyon, akkor azt nem tehetjük meg, hogy az állami vagyon értékesítésénél a bevételeket tekintve kihagyjuk az állami költségvetést, illetve az adósságtörlesztést. Azt sem kell letagadni, hogy itt az elmúlt években már egy komoly gazdaságiszerkezetváltozásra érett meg az idő, tehát amennyiben a készpénz me llett értékesítjük a vagyont, akkor nagyon fontos az is, hogy tőkebevonás történjen a gazdaságba, illetőleg megfelelő technikai, technológiai transzfert is elérjen az ország. Az ellenőrzésről és a felügyeletről sokan szóltak, megítélésem szerint az a konst rukció, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, kis korrekciókkal alkalmas a megfelelő célok elérésére. (12.50) Hatszintű ellenőrzést tartalmaz a javaslat, ahol a belső ellenőrzés és a felügyelőbizottság ellenőrzése az úgynevezett belső ellenőrzés, kívülről p edig jön az Állami Számvevőszék, a kormány, az Országgyűlés és az Országgyűlés bizottsága. Magam azonban úgy látom, nagyon át kell gondolni, hogy az ellenőrzés mit és mikor tekint feladatának. Amennyiben mi valóságos ellenőrzést akarunk, és a dolgokat még idejében akarjuk megfogni, hogy ne menjenek rosszfelé, akkor elsősorban a belső ellenőrzés szükségességét kellene erősíteni, mert amikor már kívülről és utólag próbálnak beavatkozni, azt gondolom, annak hatása meglehetősen korlátozott.
