Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
868 Miért kell ezeknek ta rtósan, teljesen vagy többségi arányban állami tulajdonban maradni? Ezek a vállalatok a tartós állami tulajdonra a 7. §ban megfogalmazott három kritérium egyikébe sem illenek be igazán. Az erdőgazdaságok esetén az erdőkért - mint a nemcsak gazdasági célt, hanem sokoldalú, más társadalmi célt is szolgáló természeti erőforrásért - való aggodalom lehet az indok? Ez esetben sem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy a száz százalékos állami tulajdon fenntartása a helyes megoldás - különösen akkor, ha a tulajdo nosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja. Barátom, Szakál Ferenc azzal indított, hogy nem biztos, ha valaki veri a feleségét és azt tartós állami tulajdonba veszik, akkor már nem fogja verni. Azt hiszem, egy jó erdőtörvény esetén szövetkezetek, erdőtársulások, ö nkormányzatok vagy esetenként természetvédelmi egyesületek is jó gazdái lehetnek az erdőknek, de mindenképpen jobb, mint egy távoli állami vagyonkezelő. (11.40) Hollandia példáját tekintve: magántulajdonban 40,8 százalék, állami tulajdonban 31,5 százalék, önkormányzati tulajdonban 15,9 százalék, a természetvédelem tulajdonában pedig 11,8 százalék van. Még kevésbé világos, mi a célja egyes mezőgazdasági vállalatok többségi állami tulajdonban való meghagyásának. Mindnyájan tudjuk, hányszor változott - szűkült vagy bővült - az ilyen vállalatok köre. Talán ebben a törvénytervezetben a legszűkebb. Mi tehát a kritérium? Kiemelkedő, jó eredményt elérő gazdaság? A biológiai alapok megőrzése? A körzet mezőgazdasági fejlődésének szolgálata? Szerintem a biológiai alapo k megőrzésén túl a legfontosabb lenne, hogy minden jellegzetes tájkörzetben legyen egyegy olyan mezőgazdasági vállalat, amelyik segítené a tájhoz, a feltételekhez illeszkedő technológiák és termékszerkezet kísérletezését. Általában a körzet fejlesztő, inn ovációs központja lehetne. Egyes szakértők már konkrét javaslatokat is kidolgoztak ilyen rendszerre. Az ilyen mezőgazdasági vállalatok nem kísérleti gazdaságok lennének, hanem valóságos, üzletszerűen működő szervezetek, amelyekben azonban mégsem általában és csak a profitcél dominálna, hanem új és a tájba illő, a körzet többi vállalata által hasznosítható megoldások jövedelmező megvalósítása. De akkor ezt a feladatot világosan meg kellene fogalmazni. Ha ez megtörténne, akkor viszont felvethető, hogy a jelen legi lista túl szűk, illetve hibás, mert a területi elosztás teljesen egyenlőtlen. A kifejezetten mezőgazdasági jellegű 12 vállalat közül az ország nagyobbik része a Dunától keletre van. Olyan, amelyik ráadásul mezőgazdasági szempontból is fontosabb, csak öt található. Ezen belül is a CeglédTörökszentmiklós vonaltól északra egy sincsen. Pedig az ettől északra fekvő országrész nagyobb, és itt is találhatók jól szervezett, jó eredményeket elérő gazdaságok, amelyek körzeti fejlesztési központok lehetnének. Ha ilyen, körzeti fejlesztési feladatokat ellátó vállalatokban gondolkodunk, akkor az sem lényeges, hogy a mostani állami gazdaságok éppen milyenek, vagy rendelkezneke valamilyen sajátos biológiai erőforrással. Végső soron még új állami többségű, ilyen fejl esztő vállalat létesítése is szükséges lehet. Saját területemen: BorsodAbaújZemplén térségében a Szerencsi Állami Gazdaság évek, évtizedek óta nyereséges vállalat, a munkanélküliséggel oly súlyosan terhelt és szenvedett vidék - több mint 6700 embert fog lalkoztat - kimaradt ebből a tartósan állami tulajdonként felsorolt vállalatok közül. Azt hiszem, módosító indítványként mindenféleképpen fogom javasolni, és kérem a tisztelt Házat, hogy ennek a térségnek a jövőt illetően, akár vetőmag, akár alapanyagbesz erzés céljából ne tegyük ki a BodrogközHegyalja vidékét annak, hogy majd valahova a Dunántúlra utazzanak alapanyag és vetőmag szempontjából fontos termékekért. Ha viszont a törvénytervezet mellékletében felsorolt vállalatok a mezőgazdaság egészé nek stratégiai érdekeit szolgálják, akkor a következő a kérdés: miért éppen a földművelésügyi miniszter van megjelölve a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszterként. Ha összmezőgazdasági érdeket szolgáló vállalatokról van szó, akkor nem probléma, amit Békes i László volt pénzügyminiszter úr mondott az expozéjában, úgy fogalmazva, hogyha az ágazati miniszter a tulajdonos - idézem , akkor a szabályozási és tulajdonlási funkciók egy kézbe kerülnek. Ellenkezőleg: ez magától értetődő
