Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
867 negatív jelenségekre szerettem volna felhívni képviselőtársaim figyelmét, amelyek a mai napig mérgezik a privatizáció légkörét, megkeserítve sok jó szándékú, magánosításra vállalkozó szája ízét. Tisztelt Ház! Mindezeket érdektelenként, legfeljebb az átlagállampolgár érdekeltségével, ám az országgyűlési képviselő számára kötelező felelősséggel tártam önök elé. Az elmondott példákat a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlva, megköszönöm megtis ztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Képviselő úr, csak azt szeretném kérni, hogy ilyenkor, nőnap tájékán, amikor másnap virággal köszöntenek bennünket, nőket, azokat a példákat, amelyek azért a női méltóságot nem éppen eme lik, talán el lehetne hagyni. Ezt a nők nevében kérem szépen. (Boros László meghajol az elnök felé.) Köszönöm szépen. Soron következik Rusznák Miklós; őt követi majd Burány Sándor, a Magyar Szocialista Párt részéről. RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagyon sok hete, napja zajlik a parlamentben a privatizációval kapcsolatos törvényjavaslat vitája. Volt itt már szó tortáról, nyilvánosságról, a torta felosztásáról, de úgy érzem, mire ez a priv atizációs törvény elkészül, a tortának már csak hírmondója marad, és talán szinte elfolyik, és csak nyalogathatjuk a tortából elfolyt morzsákat. (sic!) Konkrétan: felszólalásom lényegét, a mezőgazdaság helyzetét illetően voltam bátor erre vállalkozni, mert az, ami ebben a privatizációs törvényben megjelenik, azt hiszem, nem egyértelműen foglal állást amellett, amit mi, kereszténydemokraták úgy szoktunk megfogalmazni, hogy a vidék, a falu ebből a privatizációból mindenféleképpen megkapja azt a jussát, azt az örökségét, amely őt megilleti. A kormány megalakulásakor programjának egyik hangsúlyos eleme volt, hogy stratégiai irányváltásra van szükség a privatizáció terén. Jelentősen fel kell gyorsítani a folyamatot. Ugyanakkor az, ami ezen a téren ténylegesen tör tént, éppen az ellenkező irányba mutatott. Valójában a privatizáció nemhogy felgyorsult volna, hanem éppenséggel szinte leállt az utóbbi hónapokban. A törvényjavaslat vitája során már több képviselő szóvá tette: nem világos, hogy milyen célokat kívánnak el érni a vagyon értékesítésével; de szerintem az sem, milyen célokat kíván elérni a törvényjavaslat a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonnal kapcsolatban. Különösen is problematikusnak látom ezeket a kérdéseket a mezőgazdaság és az élelmiszeripar terül etén működő vállalatok esetében. Felvetésemre azonnal azt lehetne válaszolni, hogy a célok, illetve a kritériumok benne vannak a törvényjavaslat 2. és 7. §ában. Való igaz, hogy a 2. § e) pontja a követelmények között kimondja, hogy a követelmény a hazai v állalkozók, beszállítók, alapanyagtermelők tulajdonszerzésének támogatása, különös tekintettel a mezőgazdasági és az élelmiszeriparra. Ez valóban szépen hangzik, és azt hiszem, a tisztelt Ház döntő többsége egyetért ezzel a követelménnyel. Hiába keresünk azonban a törvénytervezet további részeiben, különösen a 32. és a 33. §ban bármilyen utalást arra, hogy ezt a követelményt nemcsak mint szépen hangzót fogalmazták meg, hanem érvényesíteni is akarják, és legalább azonos ajánlat esetében előnyben részesíten ék az élelmiszeripar vagy a mezőgazdasági, kereskedelmi társaságok alapanyagbeszállítóit vagy azok szövetkezeteit. Ide kapcsolódik az is, hogy a mezőgazdasági alapanyagtermelők csak úgy juthatnának megfelelő esélyhez az élelmiszeripar és a kereskedelem p rivatizációjában, ha a törvény világosan kimondaná, hogy a kárpótlási jegyek az ilyen típusú privatizációban korlátozás nélkül felhasználhatóak, és a készpénzfizetéssel azonos elbírálás alá esnek. A másik lényeges problémakör a mezőgazdaság területén a tar tós állami tulajdonban maradó vállalatokhoz kapcsolódik. Ezen belül is itt és most az erdészetre és a faiparra, valamint a mezőgazdasági részvénytársaságokra helyezem a hangsúlyt. A felmerülő problémák véleményem szerint a következők:
