Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP):
866 mindezeknek nem vagy alig felel meg. Vagy miként értelmezhető az a korrektnak nem, legfeljebb törvénytelennek nevezhető megoldás, amikor egy előzetes megállapodást követően, m iszerint a pályázó feleket fel kell szólítani az ajánlatok emelésére, egy nappal a pályázati határidő lejárta előtt csak az egyik felet kérik erre fel? Vagy hogyan minősítsem azt a megoldást, hogy a szaktárca előzetes, írásos véleményével ellentétesen szav az képviselője az ÁVÜ igazgatótanácsában? Cui prodest? - kinek az érdeke egy rossz döntés? A magánosítás folyamatának, a megye lakosságának, az érintett vállalat dolgozóinak, amely a várt készpénzes tőkeemelés híján heteken belül csődhelyzetbe kerül? Kedve s Képviselőtársaim! Sorakoznak a kérdőjelek, válaszra várva. Nehezen érthető a döntéshozók szándéka, mert ha az elmondottak alapján meghozott döntést szakmailag megalapozottnak tartják, akkor kétségbe vonható hozzáértésük, ezért tehát alkalmatlanok a dönté shozatalra. Ha valamilyen, általam nem ismert politikai nyomásnak engedtek, akkor úgyszintén. Félreértés ne essék, itt nem a kisnyúl és a sapka esetéről van szó, hanem mindössze arról, hogy egyetértek egyik nagyra becsült képviselőtársam nemrégiben felemlí tett alapviccével, miszerint ha a nyilvánosházban rosszul megy az üzlet, nem a díványokat, hanem a lányokat kell lecserélni - de azonnal. (11.30) Számomra az a fontos - reményeim szerint sokak véleményét képviselve , hogy a döntések előkészítése megalapoz ott, a döntés maga pedig mindenki számára átlátható és világos legyen. Nem vitatom: voltak, vannak és lesznek esetek, amikor politikai döntést kell hozni, például nyomós foglalkoztatási szempontok alapján. De ez esetben ezt mindenki számára, érvekkel alátá masztva nyilvánvalóvá kell tenni. Az pedig ne fordulhasson elő, ami szülővárosomban, Sopronban történt, hogy a privatizált üzem új tulajdonosáról a döntést követően derült csak ki, hogy korábban más megyében már három, általa megvásárolt céget tönkretett. Privatizálni mindenképpen szükséges - de nem mindenáron. Szükségesnek tartom, hogy a pályázati feltételek vagy a döntéshozatali szempontok között fordítsanak gondot a pályázók ez irányú előéletére. Így aztán elkerülhető - hogy az említett esetre visszatérj ek , hogy az új tulajdonos a tavaly szeptemberi tulajdonba adástól egyetlen fillért nem invesztált a megvásárolt cégbe - hacsak a dolgozók számára személyesen, saját kezűleg kiosztott mikuláscsomagot nem tekintjük alaptőkeemelésnek. Ugye, nevetséges a pé lda - de az embernek sírni lenne kedve, mert ott, ahol ilyenek előfordulhatnak, rengeteg még a tennivaló. Azt pedig végképp nem értem, hogy ha a pályázati kiírásban foglaltaknak eleget is tesz a pályázat nyertese, ám a szerződésben foglaltakat nem vagy csa k kis részben teljesíti, miért nem lépnek fel ellene szerződésszegés címén. Tudomásom szerint alig akadt példa ilyen eljárásra, pedig ily módon kordában lehetne tartani a felelőtlenül vállalkozókat, kalandorokat. Az új törvénynek ezeket pontosan meg kell f ogalmaznia, körülírva azokat a jog- és hatásköröket, melyek birtokában fel lehet és kell lépni a visszaélőkkel szemben. Bár szorosan nem ide tartozik, de a privatizáció egyik - nem is elhanyagolható mértékű - szelete a felszámolási eljárás keretében történ ő magánosítás. Amit ezen a címen a társadalom, tehát valamennyiünk kárára elkövetnek ebben az országban, az egyszerűen felháborító. Ha létrejön - márpedig nagyon remélem, hogy mielőbb - a privatizációt ellenőrző bizottság, vizsgálódásait erre a körre is ki kell terjessze - és akkor még az úgynevezett spontán privatizációról nem is beszéltem... A törvényre, helyesebben egy jó törvényre szükség van; de az általam elmondottakból talán az is kiderül, hogy a törvény önmagában nem elég, ha nem teremtünk olyan erk ölcsi, etikai környezetet, ahol tisztakezű emberek mindenféle befolyásolástól mentesen hajthatják végre a törvényben megfogalmazottakat. Én nem vállalkoztam arra, hogy az erkölcsi kérdésekről oly nagyívűen és plasztikusan fejtsem ki gondolataimat, miként a zt Kiss Gábor képviselőtársam két hete megtette. Mindössze azokra a
