Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 6 (61. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
825 A volt egyházi tulajdonban levő lakásokon túlmenően még szeretném jelezni, hogy gond van azokkal a lakások kal is - azoknak a rendezésével , amelyek a szolgálati lakás jellegük miatt kerültek valamifajta lajstromba. A házmesteri lakásokkal is gond van, és jelentős probléma van a kényszerbérlettel bíró lakások esetében is. De mindezeket megelőzi az, ahogyan a v ételi joggal nem rendelkező lakások minősítését az önkormányzatok elvégezték. Ezt - hogy mi kerülhet a vételi joggal rendelkező lakások körébe - a törvény pontosan szabályozza. Ugyanakkor - az ebbe a körbe való bekerülésnél - könnyű volt előidézni azt a he lyzetet - mint ahogy a főváros egyik nagy lakótelepén ez megvalósult, de kisebb városokban is, településeken is sor került erre , hogy ugyanazon lakótelepen, ugyanazon építési típusú lakások kerültek vételi joggal nem rendelkező listára, mint amelyek véte li joggal rendelkezőre kerültek. Azaz az utca egyik oldalán, nem műemléki környezetben, ugyanolyan típusú épületeknél ellentétes volt az elbírálás. Ennek az oka e konkrét példa esetében: korábban a kezelője egy tanácsi vállalat volt, a "107/2." alapján az önkormányzat joggal vehette saját tulajdonába, és így nem került a vételi joggal rendelkező lakások listájára. Való igaz, hogy meghaladja a több tízezret azon lakásoknak a köre, ahol rendezetlen a telekkönyvi bejegyzés, ahol rendezetlen az önkormányzat tul ajdonában való igénylés ügye, a vagyonátadó bizottságoknál nem jelezték ezeknek a lakásoknak a tulajdonba vételét - és sorolhatnám a rendezésre váró kérdéseket. Megmaradnék azonban az előterjesztésnél, amely a vételi joggal rendelkező lakásokra vonatkozik. Elöljáróban azt is szeretném elmondani, azzal fogom zárni a mondanivalómat, hogy ezen törvényjavaslatmódosítás előterjesztésénél a miniszter úrral - a kormány javaslatával - megegyező a Fidesz álláspontja: '95. november 30ig hosszabbítsa meg a kormány, illetve a parlament ezen döntést. (Kuncze Gábor a fejéhez emeli a kezét.) Már akkor is... - miniszter úr a fejéhez kapott... - ez volt az álláspontunk, amikor ez a javaslat elhangzott. A kormányé változott - ezzel szeretném a mondanivalómat aláhúzni. Mi se m támogatjuk azt, hogy 2000. november 30ig kiterjedő hatályú legyen a menthető okokból, az akadály elhárulását követő 90 napon belüli vételi jognak a széles nyitása. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk azt - amit miniszter úr említett , hogy a propagandán és a határidő módosításán túlmenően a minisztérium éljen a törvényességi felügyelet jogával azon önkormányzatok irányába, ahol nem a törvénynek megfelelően végezték el akár a rendeletalkotást, akár a vételi joggal rendelkező, illetve a vételi joggal nem rend elkező listáknak az elkészítését. Feltétlenül fontosnak tartanánk azt is, hogy a minisztérium - az önkormányzati bizottság vagy az önkormányzati szövetségek segítségével, bevonásával - készítsen el egy olyan leltárt is, hogy mik akadályozzák a vételi jogga l rendelkező lakások esetében a bérlőket abban a jogukban, hogy megvásárolhassák a lakásukat. Amikor a törvény indult - és a mostani javaslat nagyon nagy pozitívumának azt tartom, hogy nem egy választási kampányt megelőző időszakban került a parlament elé, hiszen mindannyian végigélhettük azt, amikor erős politikai nyomás nehezedett az önkormányzatokra a tekintetben, hogy a lakásokat eladják, és ez alatt a politikai nyomás alatt nagyon rövid idő alatt kellett meghozni '93 decemberében, azt követően az Alkot mánybíróság által megsemmisített, alkotmánysértőnek talált törvényt , '94. március 25én jelent meg a Magyar Közlönyben, és március 31én már hatályba lépett, tehát nagyon rövid volt az az időszak, amikor az önkormányzatoknak ezt a rendeletet meg kellett hozniuk. Szeretném még a problémák között felsorolni azt is, hogy vannak olyan területek, ahol az önkormányzatok törvényesen vagy törvénysértő módon - mind a kettőre van példa - apportálták az eladható lakásokat, és ezzel az eladás meghiúsult. Szeretném, h a ezek a számok elhangoznának: tehát 730 ezer lakással indult a törvényalkotás első folyamatában az eladható lakások száma; 560 ezer volt a vételre kijelölt az Alkotmánybíróság döntését követően, és ezeknek több mint a fele vételi joggal rendelkezett. Való igaz, hogy eddig elenyésző részük került megvásárlásra. Ennek több oka van. Az egyik oka az, hogy - a vételi joggal rendelkező lakások esetében is - a lakások fenntartása és üzemeltetése kimeríti a családok
