Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 6 (61. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
805 használhatósággal esik egybe, nem szükséges, hogy a találmány üzletileg rentábilis vagy iparilag praktikus legyen, hanem elegendő, h ogy egyáltalán megvalósítható." Ezt száz évvel ezelőtt írták. (16.30) A jelenlegi törvénytervezet azt mondja ki, hogy szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. Ez a definíció elfogadható, csak a feltaláló i tevékenységet kellene definiálni. Tehát arrébb tettük a definíció problémáját. A jelenlegi javaslat a korábbi megoldásokkal az újdonsággal kapcsolatban is szakított. Bocsássanak meg a törvény általam nagyon tisztelt szerkesztői, de a magyar nyelv szempon tjából és fogalmilag borzalmasnak tartom a definíciót, amit most föl fogok olvasni, annak ellenére, hogy a tartalmával egyetértek. Azt mondja: "Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához." Itt valahogy dimenzióproblémák vannak! Mi az, hogy "a tec hnika állásához" tartozik a találmány? A találmány létrehozása - nagyon nehéz ezt definiálni. Én tudom, hogy a német szabadalmi terminológiában a technika állása egy teljesen közismert, körüljárt fogalom. Értem azt is, hogy a jogharmonizáció keretében erre át kellett térni. De nem értem, hogy a '69. évi törvény definícióját mért nem lehetett megtartani. Azt mondja: "Új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthassa." Ez ugyanis a technika fejlődésével koherens. A számítástechnikában, a computer scienceben ismert a szakértői rendszerek fogalma. Ez a számítástudománynak egy óriási, fejlődő ága, ami megint egy nagyon rossz szó, de ez a szó létezik. Tehát el fogunk jutni oda - és már majdnem ott vagyunk , a küszöbé n vagyunk annak az új szobának vagy teremnek, amelyet szakértői rendszerek termének neveznek, ahol uptodate, naprakészen, egyegy szakterület összes szakanyaga rendelkezésre fog állni. Amit tehát lineárisan ismerni lehet, és aminek az ismerete kizárja a találmány új jellegét. Az új az valami kombinációt jelent - bár tudom, hogy a szabadalmi jogban másra használják ezt a szót , ami tehát valami új, kreatív megoldást jelent ehhez képest. Ezek a szakértői rendszerek állandóan fejlődni fognak, lépésről lépés re. Az én saját ízlésemnek jobban megfelel a jelenlegi törvényi szabályozásban szereplő megoldás, mint az, hogy "... találmány, ha nem tartozik a technika állásához". Talán átfogalmazással javítani lehetne ezen a problémán. De nem akarok végigmenni a törvé nyen pontról pontra. A törvényt alapvetően jónak és elfogadhatónak tartom - hogy a végét előre elmondjam. Előnyös megoldásokat tartalmaz a feltalálók számára, hiszen a röghöz kötött, jobbágysorban lévő, munkaviszonyban szenvedő feltalálók számára is garant ált jogokat biztosít. A korábbihoz képest finomabban szabályozza, bevezetve az alkalmazotti találmány fogalmát, amit nagyon fontosnak és nagyon helyesnek tartok. A szolgálati találmányok szerzőivel, a feltalálókkal kapcsolatban a rendezés alapvetően polgár i jogi és nem munkajogi, ami a javaslatnak rendkívül nagy előnye és előrelépése. Problémáim vannak a titkossággal és a feltalálók személyi jogaival kapcsolatban. Maga a titkosság idegen a szabadalmi, a találmányi gondolattól. Hiszen a társadalom célja az, hogy a feltalálókat, az embereket találmányok létrehozására késztesse, azok közkinccsé tételére. Ezért premizálja őket, bizonyos ideig lehetőséget ad arra, hogy anyagilag, monopolhelyzetüket érvényesítve extra prémiumhoz jussanak. Ez egy anyagi ösztönzés a zért, hogy az emberiség közkincsét gazdagítsák. A titkosság ezzel ellenkező hatású, ebbe a filozófiába nem illeszthető be. Értem, hogy piacgazdasági körülmények között a vállalatoknak joga lehet arra, hogy ideigóráig titokban tartsanak megoldásokat... (Zw ack Péter felé:) .., mint ahogy talán a Zwack Unicum vagy a Pickszalámi receptje is ilyen titok lehet. De az én szakmámban, az elektronikában nem sokáig élnek a titkok. Nem egy esetben volt, hogy magyar kutatók embargós megoldásokat megfejtettek, föltörtek , és meglepték azokat a nagy amerikai vállalatokat, amelyek titokban tartották egyegy mikroprocesszor belső kódrendszerét vagy valami más ilyesmit. Tehát a vállalatok által tartósan, hosszú ideig titokban tartott, találmányi értékű műszaki megoldások szer intem haladásellenesek. Bár hála istennek, ezt a szót is sikerült kihagyni a találmányi törvényből. Azonban mégiscsak valamiféle korlátot kellene a vállalatok számára, a munkáltatók számára szabni, hogy a feltalálónak egy bizonyos megállapított idő után ig enis, legyen joga publikálni a megoldásait, és megnevezhessék őt,
